Blog Szekeres Anna

Mindig szeretni foglak

Még fel tudom idézni a hangját, hallom a nevetését. Pedig már egy év telt el azóta, hogy örökre elment.

Ha járok a házában, néha észhez kell térítenem magam, miért nem szól maximumra tekerve a rádió és miért van zárva a kiskonyha ajtaja. Van, hogy megállok a bejáró előtt és nézem, mintha mozdulna a kilincs, mert jön elém. Pedig tudom, már sose fog.

Aztán eltelnek hetek, hogy eszembe sem jut, de aztán mindig beugrik egy kép, egy emlék, egy mondat. Ilyenkor még inkább belém mar a hiánya. Úgy elmesélném neki, mi történt az utolsó beszélgetésünk óta. Megkérdezném, mit gondol erről vagy arról és mit tanácsolna nekem ebben a helyzetben. Aztán megkérném, hogy mondja el, hogy is volt ez vagy az, faggatnám a régi időkről. Vagy csak hallgatnánk együtt nagyokat.

Sokat beszélgettünk, de nem eleget. És most érzem csak igazán, hogy mennyi mindent nem kérdeztem meg tőle. És most már soha többé nem is tudom, csak elgondolom, mit válaszolna. Elment és vele együtt egy nemzedék is a családomból. Az összes tudásukkal, örömeikkel, átélt eseményeikkel, az isteni süti receptekkel, szorgalmukkal és bölcsességükkel együtt. Letűnt egy világ és ezzel együtt sok minden megváltozott. És nem biztos, hogy fejlődött is. Más lett.

Most még emlékszem mindenre, ami közösen történt. De az idővel, és benne a magam elmúlásával nem tudok dacolni. Sok minden kopik, halványul a napokkal. A hozzá kötődő dolgok viszont sokat segítenek. A könyv, amit még otthagyott az asztalon, a kabátja a fogason és a macskája, akinek a szemében még több száz nap elteltével is látom a csalódottságot, hogy miért te adsz megint enni és miért nem ő?

Jó tudni, hogy azért van, amin nem fog az idő vasfoga. De ezek nem kézzelfogható dolgok. Inkább csak érzések, gondolatok. Van, amit mosollyal nyugtázok, és akad, amitől könny szökik a szemembe. Az utána maradt űrt nem pótolja semmi, mint ahogyan az asztalnál a helyét sem. Csak elviseljük, hogy így lesz ezután mindig. Látható módon nem részese többé az ünnepeinknek, a családi történéseinknek sem tanúja tovább. De hiszem, hogy tud mindenről, érzem, vigyáz ránk és segít, ha kell.

Azon a napon halt meg, amikor mindenki a szeretetet, az életet, az összetartozást ünnepelte.

Nagyon hiányzik.

És én is szeretlek.

One Response

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.