Albert Barbara Blog

Gazdátlanul Makó környékén

A napokban egy kutya kóborolt Makó környéken, soványan, szomorúan kullogott az út mellett.

Többen jelezték a napokban, hogy egy kutyust láttak Makó közelében, az út mellett. Mindig, amikor megpillantok egy háziállatot az utcán, felteszem magamnak a kérdést, vajon van-e gazdája, hogy került az utcára, elszökött vagy esetleg világnak engedték…

Szomorú belegondolni, egyszerűen nincsenek rá szavak. Magányosan járkál az utakon, és nem tudni, hova tart, mi lesz a sorsa. Az utak nem biztonságosak a számára, sok az autó, bármi történhet vele. Lehet, valaki befogadja vagy valaki keresi, de már nem fogja megtalálni. Szörnyű belegondolni, mit érezhet, hiszen az állatoknak is vannak érzései, mint nekünk, embereknek. Éhesen, szomjasan áll az utca közepén és meredten néz a távolba, nem tudja, mit tegyen, merre menjen. Sőt folyamatos veszélynek van kitéve. Egyedül, ijedten bóklászik, reménykedik, hogy pár jótevőtől kap egy kis falatkát. Éjjelre keres egy kis zugot, ahol meghúzódhat. Hiányzik a „családja”, jól esik neki, ha egy-egy gyermeki kéz megsimogatja. Próbál hazatalálni, de nem sikerül neki és egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül. Egyre jobban nyomasztja a honvágy, sőt fázik a nagy hidegben.

Ha valaki elhagyta, miért tette? Az állatok is húsból, vérből vannak és érző lények. Lehet, kisurrant és a gazdája aggódóan keresi mindenfele kétségbeesetten, de nem bukkan rá vagy már későn.

Egyszer kiskoromban kisurrant az ajtón a kutyusunk és fejvesztve kerestük, jártuk az utcákat, kérdezősködtünk, hogy látták-e valamerre. A házi kedvenc olyan volt, mint egy családtag, minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy rábukkanjunk. Még a fotóját is kiraktuk pár helyre, ha valaki megtalálja, akkor megjutalmazzuk. A nehéz pillanatok után, pár nap múlva a kapunk előtt várt bennünket haza.

 

One Response

  1. A kutyus vasárnap délután szerető gazdára talált és nagyon boldog.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.