Blog Szekeres Anna

Szívmelegítő

A faggyal együtt melegszik az emberek szíve. Figyeljünk a mínuszokban a pluszokra!

Azt, hogy az ünnepek környékén megnövekszik az emberek szociális érzékenysége, már-már természetesnek tekinthető. Ételosztás, gyűjtőakciók, melegedő pontok és megannyi lehetőség várja a rászorulókat és azoknak is kiváló lehetőséget biztosít, akik segítőként, adakozóként valamit a lelkükben is a karácsonyfa alá akarnak tenni. Komolyan gondolom, hogy egy ilyen akció után az ember jobbnak és szerethetőbbnek érzi magát és tényleg meg lehet tapasztalni, hogy adni tényleg nagyszerű érzés.

Persze, ilyenkor mindig elhatározom, hogy a jövőben még inkább odafigyelek erre, és nem csak az ünnepekkor fog eszembe jutni a karitatív életérzés. Mivel mindig is fogékony voltam a szentimentális megnyilvánulásokra, ezért nem szégyellem bevallani, hogy elérzékenyültem a most létrejött akción, ahol felesleges, de más számára akár életmentő kabátot lehet elhelyezni az utcára kitett fogasokra, vagy rászorulóként onnan lehetett elvenni egyet. A hatást még egy József Attila idézet is fokozta, miszerint „ha tested fázik, a lelkem Rád adom” és olvasva ezt úgy éreztem, hogy jó élni, érezni és embernek lenni.

Szerintem sokan lehettünk így ezzel, még akkor is, ha konkrétan az ügyhöz nem tettünk semmit hozzá, de meggyőződésem, hogy aki olvasta, látta, elment mellette, vitt magával valami maradandót. És mivel vizuális típus is vagyok, szeretem azt képzelni, hogy önzetlenül, tisztán és becsülettel megy az adok-kapok, és nem esik áldozatul üzleties, ügyeskedő, gátlástalan céloknak. Persze, mint általában itt is jóindulattal már fogást kerestek a kezdeményezésen illetve akasztottak kételyeket rá bőven ruhanemű helyett. De az a tény, hogy a példa ragadós, rekordszámú megosztást, lájkot és remélhetőleg kabátot hozott az ötlet, bizonyítja, hogy nem csak a hideg helyzet, de a tenni akarás is fokozódik. Más kérdés persze, hogy miért kell történnie mindig valami szokatlannak, már amennyiben a hideg idő télen annak tekinthető, hogy megmozduljunk. Persze, elárasztanak bennünket ilyenkor a megfagyott, kihűlt stb. típusú történések, de elhatároztam, a figyelmem fókuszát a mínuszok helyett a pluszokra fogom helyezni.

Vagyis azt nézem, ahol jóra serkentenek, összefognak, kitalálnak, cselekszenek és előremozdítanak. Így találtam rá a pláza képére, ahol zárás után kutyáknak adnak éjszakára fekvőhelyet, ahol önkéntesek látogatják a fűtetlen tanyákon lakó időseket, vagy akik sapkát, kesztyűt és pulóvereket gyűjtenek, fákra kötnek sálakat másoknak, akik forró teát adnak önzetlenül és melegedési lehetőséget biztosítanak fogyasztás nélkül az üzletekben, sőt tüzelőt azoknak, akiknek önhibájukon kívül nincs elegendő. Rengeteg ilyet lehet találni, csak észre kell őket venni.

És nem igaz, hogy a kevés, a kicsi nem számít, amivel esetleg mi magunk tudunk ehhez hozzátenni. Hiszek abban, hogy ezek visznek közelebb mindannyiunkat valami közös, nagy és jó dologhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.