Blog Szekeres Anna

Karácsonyi kétségeim

Nyakunkon a karácsony, pedig inkább a szívünkben kellene lennie – mondta egy előadó minap, és milyen igaz. Ugyanígy a kellemes ünnepeket kívánságok tengere, ami helyett vágynék békésre, boldogra vagy szépre. Dilemmák, amikkel remélem, nem vagyok egyedül.

Talán egyedül december piros betűs napjai az egyetlenek, amelyekkel kapcsolatban rengeteg ellentmondás van bennem. Őszintén hiszem, hogy valóban a szeretet és a család ünnepe karácsony, amire komolyan és igazán készülnünk kellene, leginkább lélekben, érzésekben. De várakozás helyett azt tapasztalom, csak kapkodunk, hogy mindennel kész legyünk és az adventi kiüresedés helyett arra ösztönöz a világ, hogy halmozzunk és legyünk bizonytalanok, vajon elegendő-e az ajándék, a sütemény és a díszítés, amivel készültünk, vagy amit a munka, a család melletti szűk idősávban erőnk, energiánk volt beszereznünk.

Úgy látom, egy hangyaboly tagjaiként nyüzsgünk az ünnepi forgatagban, harcolva az idővel és a tömeggel, közben pipálgatjuk a lassan fogyó feladatlistánkat és próbálunk kapaszkodókat keresni a teendők labirintusában. Karácsony lázában égve, jó, ha a magas hőfokot csak a sütőben tapasztaljuk és nem fáradt szervezetünket támadja meg valami nyavalya, pont, amikor szusszanhatnánk egyet. Szóval, marad a magasabb fordulatszám (ha még lehetséges) és a pörgésben zombiként vezényeljük le a vendégjárást, amikor is vagy hozzánk jönnek, vagy mi megyünk és hopp már a végére is értünk. Miközben a lelkünk vágyakozna valami egyszerűre és csöndesre, a hangját elnyomja a szomszédasszony vagy barátnő energikus készülete, ami mellett mi sem akarunk lemaradni. És a kezdeti célként kitűzött pihenésből jó, ha marad annyi idő a regenerálódásra, hogy újra a munkahely ringjébe szálljunk a csöndes napok után. Persze, érezzük szeretteink és a saját jelzéseinket, mégsem húzzuk be úgy igazán a kéziféket. Akkor ki ment meg saját magunktól minket?

Akik elvárások, ideák hálójába gubancoljuk magunkat és szorongunk, ha nincs erőnk, kedvünk, türelmünk. Kár, hogy gyakran egy jelesebb esemény kapcsán már csak a feladatokat látjuk és nem a készület pozitív izgalmát. Mondják, csak rajtunk múlik a változás, de valljuk be, a bőrünkből nehezen bújunk ki. Pedig kellene szemléletet váltani, és elhinni, hogy tökéletlenül is gyönyörű egy szülinap, egy vasárnapi ebéd és a karácsony, csak legyen kivel és hol megünnepelni. Hogy kincs az egészség, és már az boldogság, ha együtt vagyunk békében és szeretetben. Minden más csak körítés. Ha elvárások és maximális teljesítmény nélkül tudnánk megélni a pillanatokat és így is elégedettnek és boldognak éreznénk magunkat, az lenne az igazi.

Én magamnak és mindenkinek azt kívánom, hogy merjük ezt magunknak megengedni most karácsonykor és utána is, és próbáljuk meg, hogy csak a lényege figyelünk ezután.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.