Blog Szekeres Anna

Csodára várva

Nagyon más most ez az advent. Fájdalommal, aggodalommal teli várakozás. Bizakodás a csodában.

Észrevétlenül lopózott a család életébe a baj, december első napján. Talán régóta érlelődő folyamat tört ki a hajnali órán az édesanya, nagymama fejében. Pont akkor, amikor nagy örömre készült; rég látott unokáit várta. Már hetekkel előtte szervezkedett a hétvégére, mindent pontosan előkészített. Boldog volt, izgatott és pörgős, mint általában. Este még precízen átgondolt mindent, ami rövid idő múlva már csak távoli és mellékes céllá vált. Pedig először nem is gondolt az orvos semmi komolyra. De a nem múló rosszullét és a fájdalmas panaszok fokozódása sejtette, hogy nagyobb baj lehet. Vizsgálat itt és ott, fejcsóválás, hitetlenkedés, utazás ide-oda, ingázás három város kórháza közt. Mozgalmas időszak a betegnek, dermedt sokk a környezetnek. Bénult, torokszorító, könnyes kétségbeesés és reményt keltő, hinni akaró, minden pici jelbe belekapaszkodó megkönnyebbült pillanatok váltakozása.

Ahogy telnek a napok, úgy üresedik ki, fásul az ember és folynak össze egyetlen aggódó masszába a pillanatok. De közben menni kell, csinálni, mert az otthon, a munkahely nem érzékelheti a változást. Mindennek haladnia kell akkor is, ha épp a motor működésképtelen. Össze kell rendezni a sorokat és a feladatokat akkor is, ha felkelni sincs kedve az embernek. Koncentrálni kellene, de alig megy, mert zakatol az agy a miért, hogyan és mivégre, mit nem vett észre, mit lehetett volna tenni és persze a mi lesz egy nap múlva, egy héttel később, és amibe bele sem lehet gondolni kérdés-örvényébe. Amikor erősnek kell lenni, pedig legszívesebben összerogyna az ember és azt kívánná, bár egy rossz álom lenne az egész. Hisz nem lehet más. Mert hogyan történhet mindez egy csupaszív, jó lélekkel. Hogyan indulhat el, hogyan lehetne bármi rossz folyamat benne?

De a legsötétebb történések közt mindig felsejlik valami kis fénysugár, egy apró mozzanat, ami továbblendít, erőt ad és megszégyenít a hitetlenségben. Egy kicsi mozdulat, gesztus, amire máskor oda sem figyel senki. Mert annyira természetes. Minden jó annak tűnik és észre sem vesszük, amíg nincs gond. Csak bajban és betegségben viszonyítási alap és néha elérhetetlennek érző messzeség a lélegzés, a gondolkodás, a mozgás és úgy általában az egészség. Akkor érték, értékes csak.

A magányos percekben jönnek a magvas pillanatok, a fogadkozás, hogy ezután minden más lesz. Csak kapjanak új esélyt. És a sok pozitív megtapasztalás is, az aggódók hívásai, üzenetei, a mindenhonnan áradó szeretet, ami óriási segítség. A megszokott „Hogy vagy? Jól.” dialógus új értelmet nyer. Megváltozik a fontos dolgok sorrendje és sokkal egyszerűbbé válik minden. Letisztul az élet és csupán a legfontosabbak maradnak.

Az idén nincs karácsonyi ajándékozás. Csupán egyetlen kívánság van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.