Blog Szekeres Anna

Ünneplőben

Várom a Mikulást. Jó újra gyereknek lenni. És vele együtt az ünnepeket, a beszélgetéseket, a találkozásokat. Valami elkezdődött.

Vannak dolgok, amikből nem érdemes kinőni, nekem ilyen Szent Miklós figurája. Szeretek találkozni vele és a bőrébe bújni is. Felhúzom a sapkát felnőttként is, csokit csempészek más cipőjébe és örülök, ha én is kapok csomagot, még ha virgács is van benne. Emlékszem, gyerekként egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy férhet be a házunk szűk kéményén a Mikulás és arra gyártottam terveket, hogy fogom majd leleplezni. Aztán persze mindig belealudtam a nagy akcióba és reggel alig vártam, hogy a kitett cipőmet vizsgáljam, járt-e ott és eléggé érdemesnek talált-e az ajándékra.

Nem okozott nagy lelki törést, mikor megtudtam a nagyszakállúról az igazságot, egyik kiokosított osztálytársam leplezte le, mert a lényeget jól kapták el a szüleim. Hogy végül a másikra gondolás, és a meglepetés öröme a fontos. És hogy ez mindegy, hogy álruhában, rénszarvassal vagy a rokonaim, barátaim személyében jön-e el. Nyilván fontos a körítés, mert az egészet más dimenzióba helyezi és kiszakít a néha küzdelmes valóságból. Szerintem azért szeretik annyian felnőttként is a meséket, mert egy gondtalan és alapvetően jó, igazságos világba repítenek, ahol még helyén vannak a dolgok, az igaz győzedelmeskedik a rossz felett és bízhatunk a boldog befejezésben. Meggyőződésem, hogy a lelkünk egy része örök gyerek marad, mindegy mennyi idősek vagyunk. Ezt érzem, ha nagy ritkán hintázni támad kedvem, ha előveszem a (felnőtt) színező könyvet vagy társasoznék. Mondjuk, néha kényszeríteni kell magam, hogy merjek gyerek lenni, mert néha megrémít az a távolság, ami az akkori vidámságom és gondtalanságom és a mai énem közt van. Ebben azért most sokat segítenek az ünnepek is. Amikor elő lehet venni lassan a régi karácsonyi díszeket, meghallgatni a kicsik beszámolóját, mit írtak kívánságként a Jézuskának és ünnepi fénybe öltöznek a házak. Lehet már sült gesztenyét kapni és bár nincs hó, de az érzés olyan, mintha egy nagy, könnyű szeretet-takaró borulna a városra és mindenkire.

Imádom a csilingelő hangokat, a sötétben a gyertyalángot és azt az izgalmat, ami tapintható egy pár hétig. Persze, fontos a mérték, mert a kezdeti lelkesedést könnyen letörheti a tömény árukínálat, az erőszakos vásárlásösztönzés, ami eltereli a lényegről a figyelmet. És ez nekem összefügg azzal az őszinte, szívből jövő dolgokkal, ami gyerekként még olyan természetes. Ez idéződik fel, ha összeszedem azokat a dolgokat, ami nekem már felesleg, de más még örülhet neki, ha készítem, és nem veszem az ajándékot, ha felkelek a hajnali misére vagy csak egyszerűen megpróbálok kedves lenni akkor is, ha nagyon fáradt vagyok.

Valami most elkezdődött, és jó lenne, ha nem érne véget karácsonykor.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.