Blog Szekeres Anna

Elrendeltetett?

Pár nap alatt csaptak össze a fejem fölött a hullámok. Derült égből villámcsapás, indult be egy rossz sorozat.

Mondhatni, rám jár a rúd egy ideje. Aki állítólag ért hozzá, azt mondta, nyugodjak meg, háromnál megáll a dolog. Volt, aki rám ijesztett, hogy ez negatív energia, mások már dörzsölik a tenyerüket. Akadt, aki biztatott, véletlenek összejátszása, ilyen megesik. Ismerős szerint, valami a pénztárcámban nincs rendben. (Ezt enélkül is tudom.) Nem vagyok egy nagy összeesküvés gyártó figura és nem akarok az eseményláncnak túl nagy jelentőséget sem tulajdonítani, de azért elgondolkodtattak a történések. Elsősorban, hogy kell-e ezzel foglalkozni, vagy csak lekönyvelni a veszteségeket, kinyögni a költségeket és kész. Vagy elképzelhető, hogy van valamilyen mögöttes üzenet, tehát pl. az autóm azért lett használhatatlan, hogy elkerüljek egy balesetet?

Nem tudom, hogy van-e eleve elrendelés, karma ki hogyan nevezi, vagy egyszerűen csak történnek a dolgok. Aztán, ha ki van jelölve az utunk, akkor a betegségek, rossznak vélt események, nemszeretem dolgok csak útjelzők, hogy visszapofozzanak a helyes ösvényre? Egyszer ajándékba kaptam, hogy elmehetek egy asztrológushoz, hogy elmondja, a születésem pillanata milyen sorsot szán nekem. Egészen ijesztő volt a csillagok pontos tájékoztatása, az előre megjósolt életesemények ilyetén módú tudományos alapra helyezése. Volt, ami bejött és tenni akarok érte, hogy legyen, ami ne úgy történjen. Ugyanígy vagyok a jós, a számmisztikus és egyéb megmondók bölcsességeivel is. De miért akarjuk ezt előre tudni? Szabad kutakodni?

Aztán, amit találunk, azzal mit kezdünk majd? Nyilván hajt a kíváncsiság és van egy képzetem, hogy mit szeretnék hallani. Ha meg mást mondanak, akkor azt hülyeségnek tartom/elfogadom/újratervezek? Tényleg csak a pénzemre hajt az, aki előre megmondja a tutit? Vagy, lehet, nem szükséges túl sok észt belevinni az életbe, – ahogy mondta egy ismerősöm -, csak élni kell, aztán majd lesz valahogy? Aztán ott van a sok önismereti, tudatosságra serkentő könyv és okosság, amiből ember legyen a talpán, aki kihámozza, hogy legyen. Marad a családi minta, a belénk kódolt magatartás, a saját tapasztalat és mások tanácsai. Meg a kérdés, hogy vajon a jót ugyanúgy észreveszem-e és a pozitív sorozatnál is így elmélkedek? Vagy azt megérdemlem és jó érzés alapon természetesnek veszem? És hogy ezekért vagyok eléggé hálás, vagy csak a rosszon kesergek? Akarok változtatni, vagy csak nyavalygok? Irányítok vagy sodródok?

Nemrégiben láttam egy filmet, ahol a főhősnő előre látta az élete folytatását, annak örömeivel és tragédiáival együtt. Eldönthette, hogy ezekkel együtt megéli-e mindezt. Végül emellett döntött. Ehhez kell hit meg bátorság, erősnek maradni a bajban és tudni örülni a jónak. És akkor lényegtelen, hogy ami történik velünk az végzet, szabad akarat, sors, balszerencse vagy véletlen. Az nem mindegy, mit kezdek vele.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.