Blog Forgó Géza

Espersit János a fronton

Espersit János (1879–1931) ügyvéd 35 éves volt, amikor kirobbant az első világháború. A művészeteket kedvelő makói ügyvéd írogatott és festett is. Jó ismerőse volt Tornyai János festőművésznek, támogatta József Attila pályakezdését és barátja volt Juhász Gyulának is, aki így emlékezett: Ha meg akarok valamit írni, kimegyek Espersit János barátomhoz. Annak lakása valóságos múzeum, jól elvagyok a szent csöndben.

Az ügyvéd Nagyszentmiklóson született, Hódmezővásárhelyen érettségizett és a kolozsvári egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1907-ben költözött Makóra, ahol ügyvédi irodát nyitott, majd aktív részese lett a város közéletének. Művészetpártoló tevékenységét és a magyar köztársaságért folytatott küzdelmét az első világháború állította meg. I. Ferenc József megígérte, hogy „mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim otthon lesznek.” Az évet azonban elfelejtette megjelölni. 1914 gyorsan elrepült, a frontok gyilkos golyózáporait túlélők pedig nem érkeztek haza a falevelek lehullásával. A köztársaságban hívő Espersit János a mozgósítástól kezdve szolgálta királyát és hazáját. Katonai kiképzését még a cs. és kir. 46. szegedi gyalogezrednél kapta. 1914. október 20-ig az 5. szegedi népfölkelő parancsnokságon kapott beosztást, majd a II. honvéd kerületi parancsnokság szegedi tudakozó irodáját vezette. A népfelkelés az Osztrák–Magyar Monarchiában a Magyar Királyság kiegészítő fegyveres ereje, feladata a császári és királyi Hadsereg és a magyar királyi Honvédség támogatása volt.

espersit08

1915. október 1-jén gyalogsági távíró iskolába vezényelték és a kiképzését követően, október 22-től a háború végéig frontszolgálaton volt rádió-távíró műszaki alakulat kötelékében. A tűzkeresztséget Szerbiában élte át egy hegy lábánál „az Isten akár hová tegye azt a ronda hegyet” – emlékezett vissza Espersit János. Bejárta Boszniát, Hercegovinát, Albániát és Dalmáciát is, ahol a tengerparton pihentették alakulatát. „A dalmát tengerparti vidék tündéri”, 1915 karácsonyát is ott töltötte. Borókafenyőt díszítettek föl, egy kisvárosban vásároltak díszeket és a szakasz minden katonájának egy doboz cigarettát és egy darab cukrászsüteményt ajándékba. Ünnepi, mindenkit megható beszédre Espersit emelkedett. „Köszönöm, hogy beszédjével rávitt, hogy kisírjam magamat. Ez volt a mi karácsonyunk. Sírtunk” – egy baka Espersit Jánosnak tudjuk meg ezt az egyik leveléből, amelyet a Makói Újságnak 1916 elején küldött „Telefon szolgálat a harctéren” címmel.

A katonák számára a kapcsolatot a tábori posta jelentette a külvilággal és az otthonnal. Espersit kedvenc lapját a Világot is szállította, de a családi levelek a fontosabbak: „ha otthon tudnák csak, akik bennünket szeretnek, hogy mit jelent nekünk egy-egy tábori lap vagy levél, akkor mindennap kettőt írnának.

espersit09

A Makói Újság szerkesztője szerint „költői szépségekben gazdag” beszámolóiból ismerhetjük meg az 1915. év végi és 1916. év eleji életét. A január 5-én egy gödörben beásva, a telefon és egy füzet társaságában görnyedve írta keserű humorral leveleit. Nem volt ez veszélytelen, mert „ellenséges srapnelek látogatják kedves csomagokkal”, de jobb volt a szinte biztos halált jelentő szuronyrohamoknál. „Az éjszaka szép csöndes, a vidék nappal csodálatosan borzalmas” ekkoriban a montenegrói harctéren, a Lovcen hegy lábánál.

A Lovcen hegy uralta a Cattarói-öblöt. Az 1749 m magas tetejéről francia tüzérség lőtte a monarchia tengerészeti támaszpontját. A győzelemnek – ami 1916. január 10-én következett be – morális jelentősége is volt, hiszen a montenegróiak szent hegyének elfoglalása növelte katonák harci morálját is. Espersit János önként jelentkezett csapatszolgálatra és bátor magatartásáért a bronz vitézségi éremmel tüntették ki. A hegy ostroma alatt kapott maláriából kigyógyulva, 1916 áprilisában népfölkelő szakaszparancsnok lett. Az előterjesztés szerint „a szolgálatban gondos, találékony, értelmes és komoly”, alkalmas népfölkelő hadnaggyá való kinevezésre.

Jelen volta az albániai harcokban is, megmaradt durazzoi (Durres) szobájának saját kezű rajza is. A városról ennyit ír: „teljesen keleti város. Piszkos. Zeg-zugos.” A 307. gyalogezred katonájaként, 1917-ben zászlóssá léptették elő. Ebben az évben volt pihenőn Ausztriában. A Kitzbühelről novemberben szeretteinek küldött fénykép hátuljára ezt írta: „A legmagasztosabb érzések ezek: Jóakarat és Szeretet, az ember e kettővel mindent el tud érni; ezek vezetik az embereket az élet boldogságához.A háború vége már az olasz fronton érte.

espersit05

Hazatérte után a Csanád vármegyei Nemzeti Tanács elnöke lett. Hitt a köztársaságban, a polgári demokratikus eszmékben. A Tanácsköztársaság alatt túszként hurcolták el. Előbb a Markó utcai fogházban, majd a rákospalotai internálótáborban volt, de májusban elengedték.

1919-től Espersit János a helyi közélet meghatározó alakja: újságot szerkesztett, képviselőként részt vett a város és a vármegye politikai életében. Mecénásként támogatta a helyi kulturális megmozdulásokat, művésztelepet szervezett, elnöke volt a város könyvtárbizottságának. Espersit János Kazinczy utcai háza 1978 óta irodalmi kiállítóhely. Saját maga alkotta festményeiből, leveleiből és különféle dokumentumaiból több is látható a József Attila Múzeum irodalomtörténeti kiállításában, amelyeket mégTóth Ferenc ny. múzeumigazgató gyűjtött, dolgozott fel és állított ki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.