Blog Szekeres Anna

Merj álmodni!?

Naná, ősszel főleg! Mindegy, mi sül ki végül belőle, de akkor is merted. Hogy megvalósul-e, lehet, nem csak rajtad áll, de higgy benne. Nincs vesztenivalód.

Szekeres Anna

Számomra az álmok szorosan összefüggnek a reménnyel és a bizalommal, valami elképzelt jó beteljesülésével. Sokszor van ilyen pillanatom mostanság a hidegebb idő beköszöntével. Ha a színes, őszi falevelek közt lépdelek vagy csak egyszerűen bámulom a kandallótüzet, gyakran elrévedek. Ugyanígy meleg takarókba burkolózva, forró teát kortyolgatva vagy halk zenét hallgatva szövögetek szép gondolatokat. Szeretem ezeket a pillanatokat és törekszem, hogy időt szorítsak a rohanó hétköznapokban is rájuk. Mert feltöltenek, átlendítenek, és sokszor segítenek túlélni. Pedig sokszor hallgatom a mondást a környezetemben, miszerint az álmodozás az élet megrontója. (Ez az egyik olyan okosság, amit utálok hallgatni, az „aki legény éjszaka…” és az „én megmondtam” mellett, még akkor is, ha tudom, nem rossz szándékkal jegyzik meg, csak bölcselkednek.)

De mi van akkor, ha az álmok, a légies tervek erőt adnak, inspirálnak, és miért ne hihetnénk azok megvalósulásában? Biztos, hogy ábrándozni rossz dolog? Nem csak azok hitetik el velünk, akik mindig két lábbal a földön járni – de nem azért mert annyira jó nekik, hanem mert nem mernek elrugaszkodni? Vagy már sok csalódás érte őket? Ha meg nem ez, akkor túlságosan racionálisak? Avagy szimplán csak férfiak? Lehet, hogy női sajátság, de jó néha elmerülni, a mi lenne, ha… gondolatfolyamában. És itt nem a „bárcsak”-ra gondolok, amiről egy filmben hallottam, hogy a legszomorúbb szó a világon. Szerintem is azok közé tartozik, mert benne van valami végtelenül beteljesületlen, elérhetetlen érzés. Nekem az álmodozás nem ilyen. Hanem színes, szívet melengető és úgy boldogító, hogy abba a könnyem is belecsordulhat. Mert azt gondolom közben, hogy bármi megtörténhet, és ehhez erős vagyok és bátor meglépni. A “bárcsak” – hoz képest itt a különbség, hogy tettekre ösztönöz, olyan vágyat kelt, amiből cselekvés is lehet. Nem bárcsak, hanem bármi. És ez a lényeg.

Mert, ha végül nem jön össze az, amit annyira vágytunk, akkor biztos, hogy rossz nekünk? Mikor vagyunk szegényebbek: ha nem is merünk rá gondolni, vagy ha megpróbáltuk és nem sikerült? Biztos úton járni persze könnyebb, de nem leszünk végül kevesebbek merész elképzelések, vágyak, tervek nélkül? Tényleg nem kerülnek semmibe és valóban csak a mieink az álmaink, ábrándjaink. Mert ki tudja végül mi a jó saját magunknak, ha nem mi? Persze, kellenek itt is segítők, barátok, akik azért tartják a madzagot, hogy ne szálljunk el túl messzire. De a megvalósulás és annak következménye is a sajátunk, mint ahogyan hitet és kitartást sem adhat más, ha mi nem akarjuk.

Merj álmodni, kezdd el most!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.