Galéria Hírek Makó színes

Csernus Imre: soha nem adom fel azt, amiben hiszek! Interjú

Megkéselte a volt felesége, Csernus Imre most mégis boldog. A lényeg a moston van, mert, hogy ez egy 18 éves sztori, amit felkapott a média. Nekem viszont önbizalom hiányom van, és félek az öregedéstől. Ő viszont azt mondta, hisz önmagában. 

Major Zsuzsanna – Makó

Jó lenne, nem szó szerint megírni ezt az interjút, mert akkor nem derülne ki, mennyire “pöcs” vagyok. De hát, az élet nem erről szól. Hanem jobb esetben a felelősségvállalásról. Is.

Csernus Imre pszichiáter szerdán este a Hagymaházban tartott több mint kétórás előadást. Nem fárad. Nem változik. Stílusa a keményebb kérdések mellett abban puhult, hogy már nem “végzi ki” teljesen azokat, akiket felszólaltat. Persze szókimonó, ironikus, de nem annyira sértő. Meghagyja a választási lehetőséget: a gyáva élet és rossz halál, vagy a bátor, hittel teli élet és a nyugodt szívvel elmenni között. Csernus Imréről nem lehet úgy írni, hogy az ember ne találkozzon önmagával. Itt az interjú:

– Miért vagyunk gyávák?
– Kik?

– Mi, emberek. Miért vagyunk gyávák őszintén beszélni?
– A kudarctól való félelem miatt. A legmélyebb ok, hogy félek, hogy ha kimondom a frankót, és a másik úgy megsértődik, hogy ott hagy, és ki fog akkor engem szeretni? Az önbizalomhiánnyal rendelkező emberek nem mondják ki a valót, mert félnek attól, hogy akkor nem fogja őket senki sem szeretni.

dsc_0079

– Ennyire függünk a szeretettől?
– Éppen úgy, mint az időjárástól, mint a félelmektől.

– Mi kell ahhoz, hogy kimerjem ezt mondani?
– Önbizalomnak hívják.

– De hogyan lesz önbizalmam? Sikerélményekkel?
– Hát, hogy ha mindattól, amitől nagyon félek, ott elismerem, hogy két lehetőségem van: az egyik az, hogy elmenekülök, és úgy teszek, mintha ezek az érzések nem lennének, nem veszek tudomást róla. Jó magyar szokás szerint bedugom a fejem a homokba, vagy szembenézek mindazzal, amitől félek.

dsc_0128

– Miről lesz még szó ezen a mai előadáson?
– Nagyon sok videóanyag van, ami alátámasztja azt, hogy a felnőttnek látszó párkapcsolat mögött valójában egymás birtoklása és kizsákmányolása van. Nem csak testileg, hanem érzelmileg is. Ezt fogom opponáltatni, hogy hogyan lehetne ezeket az érzelmi konfliktusokat békében megoldani, úgy, hogy abból sikerélmény legyen, és mind a két fél jól járjon. Mert a háborúban általában vér folyik, és ott az egyik elvérzik előbb vagy utóbb.

– Mi a helyzet az ön párkapcsolatával?  Mi történet a válás óta?
– Milyen válás?

– Nem volt most válás?
– Volt három, melyikre gondol?

– A legutóbbira.
– Az mikor volt?

– Nem tudom. Én ezt olvastam a bulvármédiában most.
– A bulvármédiában vigyorogva olvastam, hogy az egyik feleségem megkéselt, csak azt elfelejtette hozzátenni a média, hogy ez egy 18 évvel ezelőtti sztori. De köszönöm kérdését, jól vagyok. Párkapcsolatban.

– Boldog?
– Igen.

– Mi teszi önt boldoggá?
– Önmagamat nézve az, hogy soha nem adom fel azt, amiben hiszek.

– Miben hisz?
– Önmagamban. Abban, hogy meg tudom oldani a félelmeimet. És ön miben hisz?

Próbálok önmagamban.
– Kedves Kisasszony a próbálok, az egy csökkentett értékű felelősségvállalás, ez már azt jelenti, hogy nem csinálja szívvel, lélekkel, ezért nincs is elég önbizalma, és éppen ebből adódóan rengeteg “pöcs” van ön körül.

– Ez így van, de akkor én is pöcs vagyok, mert nem állok ki magamért, úgy, ahogy kellene…valamilyen szinten.
– A valamilyen szinten már megint sumákol kisasszony.

– És akkor, mit tegyek, hogy ne sumákoljak?
– Hány éves?

– 32.
– Hogy múlik az ideje.

– Hát, igen.
– Tudja, ezt megtanultam, hogy a saját idejével mindenki úgy gazdálkodik, ahogy akar.

– Erre mit mondjak?
– Azt, hogy öregszik.

– Igen, hát ezt tudom.
– És szereti? Az öregedést.

– Hát, elfogadom.
– Biztos?

– Na jó, van, amikor nem. Inkább azokat a szerepeket nem szeretem, amiket a társadalom rám akar erőltetni ebben a korban. 

…és itt inkább elnevetem magam. Ő is. Interjú vége.

Galéria az előadásról:

navigate_before
navigate_next

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.