Blog Szekeres Anna

El. Engedni

Nagyon ragaszkodó embernek tartom magam. Képes vagyok a végsőkig kitartani általam fontosnak tartott emberekhez, helyzetekhez, tárgyakhoz, szokásokhoz. Nehezen válok és váltok, még akkor is, ha már tudom, érzem, nincs miért és mihez.

Az elengedés gyakorlata számomra valóban művészet. Most, novemberben bőven van módom gyakorolni. A temetőben a szeretteim sírjánál biztatva magam, hogy legyen bennem elég megbocsátás, hogy őszintén csak arra gondoljak, ami igaz, tiszta és jó volt és a többi emléket emberi gyarlóságként hagyjam semmivé válni. Hogy ne hibáztassak senkit és ne firtassam az okát annak, miért történt mindez így, miért kell megtanulnom nélkülük, a tanácsaik, a szeretetük, a fizikai valóságuk hiányában élnem.

Az a típus vagyok, aki gyakran merül el az átélt, szép pillanatok végtelenében és sűrűn gondol vissza emlékezetes pillanatokra, kedves élményekre. Sokszor mélázom, hogy de jó lenne, ha még ott és vele lehetnék, és újra élhetném ezt vagy azt. Ugyanígy elég ragaszkodó tudok lenni, ha valamit helyesnek vélek, és azt hiszem, csak úgy lehet végrehajtani, ahogy én azt gondolom. Mivel elég kifejező arcom van, nálam mindig tudni lehet, mi a helyzet. Az engem jól ismerők szerintem tisztában vannak, mikor mire számíthatnak, egy-egy megnyilvánulásomat követően. Ha mégsem úgy sikerül a dolog, ahogy reméltem, akkor is képes vagyok keményen beleállni a helyzetbe és védeni az álláspontomat. Nevezhetjük ezt makacsságnak, szittyaságnak vagy keményfejűségnek, az én fejemben ez meggyőződésként úgy áll össze, hogy ez így jó és kész. Sajnos az állandóságot ismerem a békülés mentességben is. Hiába tudom, hogy könnyebb lenne, és nem mérgezne, ha elengedném a sérelmet. Elsősorban a magam jóérzése miatt. De itt (is), tudom, van még mit fejlődnöm. Tudatosan dolgozom azon, hogy az elengedés jobban menjen.

Lehet, hogy apróság, de kezdve azon, hogy rendszeresen selejtezem a ruháimat és részt veszek jótékonysági akciókban, hogy azt érezzem, van értelme megválnom szeretett dolgaimtól. Jövő nyárra padlásrendezést tervezek, ahhoz is nagyon hasznos gyakorlat és további előny, hogy a lakásban is rend van. Vagy az is a tanulás része, hogy én akarjak mindent a legjobban tudni és végrehajtani. Hogy adjak teret másnak is, vagy legalább maradjak csöndben, ha a harcias énem már belülről lázad. Vagy például ne zavarjon, ha az úton valaki agresszíven hajszolna bele nagyobb sebességbe és merjek szabálykövető maradni. Merjem felvállalni, hogy nem jött össze a fogyókúra sokadjára és hagyjam szertefoszlani az álomnőről alkotott elképzeléseimet. Képes legyek újratervezni programokat, elfogadni más megoldásokat, a jövőt úgy látni, hogy abban helyet hagyjak a „B” verziónak és ne érezzem tragédiának, ha másképp alakul valami, mint ahogyan szerettem és reméltem volna. Lehet, hogy nem könnyű, de a jó hír, hogy csak rajtam áll a dolog.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.