Blog Szekeres Anna

Tanyán élni

Trendi. Visszatérés a gyökerekhez. Tudatosan kivonulni és újra felfedezni 50-100 éves létformát. Öko-élet és vadromantika, csend és nosztalgia a 21. században.

A gyermekkorom szép emlékei kötődnek a nagyszüleim tanyájához, ahol az unokatestvéreimmel egész nyári szüneteket töltöttünk. Kergetőztünk a szalmabálák közt, bújócskáztunk az istálló-daráló-kotárka világában. Etettük az állatokat, kutattuk az érett dinnyéket, lovas kocsiztunk és csutkából készítettünk játékokat. Napokra-hetekre elvoltunk úgy, hogy eszünkbe se jutott, hogy unatkozzunk. Nem voltunk időhöz kötve, körülöttünk a végtelen búza és kukoricatáblák. Nem tudtunk tévézni (nem is akartunk), esetleg csak rádiózni, de volt diafilmvetítés, reggeli kakasszó, tehénbőgés és sok nevetés. Akkor még nem értettem, de a végtelen szabadság volt az, amit megtapasztaltam. Éjszaka a két szabadon engedett kutya vigyázott a kerítés és kapu nélküli birtokra, de eszünkbe se jutott, hogy bármi bajunk eshetne, távol a várostól és a legközelebbi szomszédtól is. Mindenki ismert mindenkit, már messziről tudtuk, ki miért, mikor jön hozzánk. Csend volt, tücsökcirpelés és este csillag les, ma azt mondanám, giccses körülmények egy tökéletes kikapcsolódáshoz. Sokat beszélgettünk, úgy emlékszem, hogy minden nagyon nyugodt volt és mintha mindenre lett volna idő. Mire ősz lett, mi barnák voltunk és telve élménnyel. Pedig nem jártunk külföldön, és maximum a csorgó partján voltak vízparti kalandjaink.

Most hiányzik a csend, az időtlenség, a pörgés nélküliség és az egyszerűség a nyaraimból. És úgy általában a világomból, a világból. Úgy tűnik, hogy modernebbek és kényelmesebbek a körülményeim, de mégsem érzem kipihentnek magam. Eljutok külföldre, tengerpartra, de a visszavágyás csak ideig-óráig tart. Minden nagyon gyorsan fogyaszthatóvá vált, rengeteg az új impulzus és csak futok a dolgaim, sokszor úgy érzem, önmagam után is. És közben ott az internet, az állandó, azonnali hírfolyam, és amiből sokszor érzem, jó lenne kiszállni, ha nem nyomasztana közben, hogy lemaradok, ha kimaradok. Lehet, hogy sokan éreznek hasonlóan, akik tudatosan, ha csak néhány napra, hétre, de kivonulnak a világból. Van ismerősöm, aki életformaszerűen választotta a tanyát, annak minden örömével: kemencével fűt, sparhelten főz, teknőben mos. Aztán, van, aki a modernizált változatban próbálja: gépesített, felszerelt épületben wifivel, terepjáróval, farmnak nevezve a helyet, de mégis távol a sűrűn lakott településtől.

Nyilván nem mindenre és mindenkinek megoldás egy tanya, pár ló, és a gazdálkodás. Amennyire szépnek és romantikusnak tűnik, ugyanolyan nehéz élet is az. De bennem van és lesz mindig nosztalgia iránta. És örülök, ha egyre többen akarnak felidézni valamit abból, amit a régiek nagyon jól tudtak tenni. Lehet, hogy megváltoztak a körülmények, az igények, más lett a világ, de szerintem az ember lelke mindig vágyakozni fog az egyszerű, tiszta, sallangmentes dolgok iránt, mint amit például egy tanya tud nyújtani.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.