Blog Szekeres Anna

Frász a nász előtt

Míg más évszakokban inkább a szerelmek születésének örülhetünk, nyáron döntően azok beteljesülését ünnepeljük. Több hónapnyi szervezőmunka, némi civódás, és az állandó izgalom, hogy minden rendben legyen – míg végre eljön a nagybetűs nap.

A romantikus/meglepetéses/régóta várt/na végre/kinél milyen… lánykérés után a boldog hölgy joggal érzi, életének egy új szakasza következik el. Élete párja nyilvános jelét adta, hogy tényleg komolyan gondolja a folytatást és befejezve a vadházasságot, együtt járást, udvarolgatást, hivatalosabb mederbe tereli a kapcsolatot. Öröm, boldogság, amit aztán barátnők, családtagok és a közösségi oldalaknak köszönhetően az egész világ rövidesen ünnepel. Az éppen még nem anyós anyukák akcióba lendülnek, ha hagyják őket és elkezdődik az a szervezési folyamat, ami – tartson bármeddig – utólag számos tanulsággal szolgál a lelkes jegyeseknek, és a kapcsolat igazi próbájának is bizonyulhat.

Mert itt jönnek a nagy kompromisszumos tanácskozások, amikor is eldől, a mikor, hol, mennyiért, kiket hívjunk meg óriásköre, ezekben, ha sikerül is megegyezni, ezerféle alkérdésre bomlik szét rögtön az addig átlátható egész. Merthogy jön a milyen színű, formájú, típusú, stílusú, milyen ízű, mekkora, honnan rendelt, saját sütött vagy rendelt, trendi vagy hagyományos és még sorolhatnám kusza szövevénye. Itt is többfrontos csatát nyithat a rokonság, a szomszédasszony és minden jóakaratú, sokat tapasztalt és legjobban tudó előkerült atyámfia, akik mind a leendő ifjú pár javát akarják és ezzel az összezavarásukban is nagy szolgálatokat tehetnek. Ilyenkor jól jön némi határozottság és szilárd elképzelések, amit lefegyverző érvekkel lehet érvényesíteni a házasulandóknak. Kevésbé hasznos, ha mások videóit, rossz tapasztalatait és kéretlen tanácsaikat vesszük alapul, nem árt, ha bízunk a magunk megérzéseiben és elképzeléseiben és másokéból csak merítünk egyet-egyet. Viszont így sem fogjuk tudni elkerülni a Piripócson lakó, soha nem látott rokonság megismerését és az esküvői meghívók kihordása utáni kinyúlást. Sem a parákat, hogy amiben már ezer százalékig biztosak vagyunk, tényleg jó lesz-e úgy.

Végül be fog bizonyosodni, hogy igen, mert úgyis minden úgy történik, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Szóval asszony lesz a lány, bekötik a fejét és a fiúból is férfi sőt férj lesz – ilyen és ehhez hasonló bölcsességek birtokában indítják útnak a fiatalokat, ami után nem meglepő egy aligemlékszem rá kanbuli vagy a lányságot jól elbúcsúztató csajos éjszaka. Tudom, nem a legjobb hír, de a cidrifolyam a nagy napon sem áll le – esni fog-e, jól nézek-e ki, milyen a hangulat, minden rendben van-e – sőt még utána sem – jók lettek-e a képek, videók, mennyi a számla, mi lesz ezután -, de nyugi, akkor is megéri.

Mert az ideg természetes, főleg egy ilyen, tényleg meghatározó eseménynél. Az nem mindegy, mit kezdünk vele. A legjobb, ha hajtóerőként használjuk fel és élvezzük a pörgést, a felhajtást az Igenek napján. Mert ilyenkor tényleg értünk van minden és körülöttünk forog az egész világ.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.