Blog Forgó Géza

Tűzharcos volt József Attila makói osztályfőnöke

Dr. Eperjessy Kálmán (Erzsébetváros, 1893 – Budapest, 1976.) neve jól ismert a történelem- és az irodalombarátok között is. Ő volt József Attila makói osztályfőnöke a gimnáziumban, majd később jeles történész lett.

Székely édesapa és örmény édesanya fia ösztöndíjasként az Eötvös Kollégiumba került, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait. A latin nyelv mellett beszélt németül, románul, szerbül, franciául és olaszul is.

A latin–történelem szakos diák az első világháború kitörését követően szinte azonnal a puska- és ágyúgolyók között találta magát. A cs. és kir. szarajevói 1. bosznia–hercegovinai gyalogezred katonájaként szolgált 1914 augusztusa és 1918 novembere között. 52 hónapot töltött el katonai szolgálatban, amelynek felét a fronton élte át!

A császári és királyi hadseregben a Bosznia–Hercegovina területéről sorozott legénységből alakítottak ki az ún. bosnyák ezredeket. A bosnyák alakulatokban a muszlim vallású legénység és tisztjeik számára rendszeresítve volt a piros fez, de több tiszt vallásától függetlenül is viselte.

Dr. Eperjessy Kálmán egyéni önkéntesként vonult be, 1915 decemberében kadét volt, a következő évben tartalékos hadnagy. 1915-ben hosszú időt töltött Budapesten és Piliscsabán katonai kórházban, az orosz harctéren elszenvedett sebesülése miatt. Az erdélyi román betörés hírére így írt szüleinek: „megkísérlem, hogy az erdélyi harctérre kerüljek.” Ez nem sikerült, mert felépülése után visszavezényelték az orosz frontra. 1916-ban Volhíniában szerzett újabb sebesülést, de rövid idő múlva újra a harcmezőn volt. 1918 júniusában tért vissza a fővárosba.

Helytállását több kitüntetéssel is jutalmazták. Megkapta az Ezüst- és a Bronz Katona Érdemérmeket, az Ezüst Vitézségi Érem II. osztályát és a Károly Csapatkeresztet.

Önéletrajzában így emlékezett vissza ezekre a nehéz évekre: „Tűzharcos vagyok. Mint az első bosnyák gyalogezred tartalékos főhadnagya szereltem le. 23 hónapig voltam tűzvonalban. 1935. március 1-jén a Kormányzó Úr átlagot meghaladó háborús érdemeim elismeréséül gyalogsági századossá nevezett ki.”

A világháború után Székelyföldön szeretett volna tanítani – követve édesapja példáját – de az uralomváltás ezt lehetetlenné tette. Az Eötvös Kollégium segítségével a makói Állami Főgimnáziumban kapott állást, 1919. december 19-től. „Tanártársaim szeretettel és nagy segítőkészséggel fogadtak […] Jól éreztem magam ebben a környezetben. Soha a legkisebb félreértés vagy súrlódás sem zavarta meg együttlétünket” – emlékezett életének e szakaszára dr. Eperjessy Kálmán. Ő lett József Attila osztályfőnöke.

navigate_before
navigate_next

1920. március 25-én feleségül vette Bittó Ilonát, a dr. Espersit János baráti köréhez tartozó Bittó Gyula kalaposmester lányát. A legénybúcsú egész életére emlékezetes maradt, mert Makó ekkor román megszállás alatt volt, és a járőr az engedély nélküli csoportosulás miatt a vendéglőből bekísérte őt barátaival együtt a fogdába.

Dr. Eperjessy Kálmán doktori fokozatot szerzett történelemből 1922-ben, majd Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként kutatott Bécsben. 1928-tól a szegedi Tanárképző Főiskolán, később a Ferenc József Tudományegyetem is oktatott.

A főiskola egyik legmozgalmasabb korszakában, 1945. július 24-től 1949 február végéig az intézmény igazgatója volt. A változó világgal azonban nem tudott együttműködni, ezért lemondott posztjáról. 1957-ben nyugdíjazták. Nem véletlenül, hiszen az 1956-os forradalomban a főiskola forradalmi bizottságának elnöke volt.

Dr. Eperjessy Kálmán a hazai tudományos településkutatás egyik megalapozója. E munkásságát pedig Makón kezdte meg, rávilágítva a helytörténetírás fontosságára.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.