Galéria Hírek Makó színes

Tűzzel fest és kiállítaná

Honvédban él, tele van tetoválva, hatvan éves. Közösségbe gyűjtené a helyi alkotókat, miközben kiállító helyet keres magának a makói Horváth-Varga Sándor. Pirográfokat készít és verseket ír, a kettőt kapcsolná össze egy tárlaton.

Major Zsuzsanna – Makó

A pirográf fába égetett kép. Ilyeneket készít ráérő idejében a makói Horváth-Varga Sándor. Egyelőre csak hobbiból. Középiskolás kora óta verseket is ír. Most összekapcsolná a kettőt, mondjuk egy kiállítás keretében, de nem tudja hol, és hogyan lenne erre lehetősége. Sándor egy facebook posztban írta le mindezt, ennek kapcsán kerestem meg.

Honvéd városrész egy kis házában él az édesanyjával, az Duocor-nál  (az ASS cég új neve) dolgozik. Ez egy bútoripari vállalat, ami zömében helyieket foglalkoztat. Hatvan éves, többgyermekes apuka. De már mindenki kirepült a fészekből. Kávét melegít nekem, tolókocsiban, közben megkértem mutassa meg a lambériát. A versei, a konyhafalra szerelt falécekbe égetve. Az egyik egy Villon idézet. Ő csinálta.

DSC_0247

Sanyi nem mozgássérült, csak pár hete cseresznyét szedett. – Tudod, jól be vannak járatva a létrák, hogy tudjunk velük lépkedni is kicsit. Na, az egyik összebicsaklott alattam – mesél a balesetről. Még pár hétig így közlekedik, látszólag rutinosan mozog vele. Azt mondta, nem bírja az ép lába, hogy úgy ugrál mint a verebek. Meg aztán rá sem állhat, nem szabad. De pár hét és minden újra  a régi lesz.

DSC_0274

Szóval Sanyi a versírást középiskolás korában kezdte, pirográfokat 1980-as évek óta készít. Az elsőt egy paneltömbben csinálta. A gáztűzhelyen melegített szöget, amivel rajzolt. Azután sokáig nem foglalkozott vele, most hatvanévesen újra elővette. Azt mondta azért, mert érdekli, mert kikapcsolja, szereti és, mert nem tud nem alkotni. Ez látszik rajta.

DSC_0269

A szobában az ágyra készítve sorakoznak a képek. Ezeket állítaná ki. Témái sokrétűek. Van állatos képe, de itt, a képen például Szűz Máriát rajzolta meg, egy másikon a női szerepeket és létet feszegeti. Sanyi tele van tetoválva. Nem tudom ez elvesz-e ebből a képből vagy hozzáad. Minden attól függ, ki mennyire bírja a testfestés művészetét.

DSC_0254

– Nekem az alkotás volt a lényeg”- meséli. – A nagyapámnak volt egy kis bungija, egy műhelye, ott dolgozott mindig, ha hazaért. Boldog ember volt. A hobbija volt a munkája, az élete. Kevés ilyen embert ismerek, mint ő volt.

Mindegyiknek munkájának lesz gazdája. Nem mondja, de én tudom, hogy legutóbb egy jótékonysági esten, amelynek évek óta az egyik szervezője is, felajánlott egyet tombola tárgyként.

DSC_0253

Én ismerem Sanyit, de azon gondolkozom, mit mutathatok belőle másnak úgy, hogy átjöjjön ki is ő. Tudom, hogy családapa, költő, alkotó, de két lábbal a földön áll. Tudom, hogy dolgos ember, és hogy sosem engedte, hogy fizessek a cukrászdában. Nagyjából egy évtizede a Makói Verselők Baráti Társaságába gyűjtötte azokat a helyi versírókat, akik előtte a fióknak írtak javarészt. Felolvasásokat tartottak, tartottunk, azután valahogy kikopott az egész. De azt mondta, most is szívesen maga köré gyűjtené azokat, akiket érdekel mondjuk az új hobbija, a pirográfok készítése vagy a versírás, a próza.

A pirográfok közül ez a kedvence, azt mondta azért, mert áthatja az egész életet, a születés, az útkeresés és a halál. Ez készült a legtovább. Fákat fényképezett, szemlélődött, a rajzolásban még unokaöccse segítségét is kérte.

DSC_0265

– Az első kép a születés, a család, a gyökerek. A középső az élet, hogy milyen utat járunk be, hogy neveljük a gyermekeinket, mit kapunk tőlük. Én nagyon büszke vagyok az enyéimre, ma is sokat tanulok tőlük, velük. A harmadik rész az elmúlás, az érkezés – írta le a képcsoportot.

Galériánk innen lapozható:

navigate_before
navigate_next

Ha sikerülne kiállítóhelyet találnia, akkor már kész verseit tenné a képek mellé. Téma, tematika, érzések szerint. Ehhez azt mondta, az  Amit az élettől akarok című verse passzolna vagy a Szép bolygó de kár érte.

Horváth- Varga Sándor: Amit az élettől akarok

 

Remélni jót és alkotni szépet

Boldognak látni minden népet

Megetetni az összes éhezőt

Virággal ültetni be tar mezőt

És meglocsolni a sivatagot

Ez – mit az élettől akarok

Békében nevelni sok gyermeket

S ne legyen rémisztő a rengeteg

Fény gyúljon fel az agyakban

S az ember ne éljen akaratlan

Csak az örömök legyenek nagyok

Ez – mit az élettől akarok

Emlékezni arra mi régen volt

Becsülve tisztelni az öregkort

Mert tapasztalás tanít jövőt

És erős oltalmazhat serdülőt

Hogy városokat ne fedjen el homok

Ez – mit az élettől akarok

A vérnek legyen végre értéke

S nem kérdezve, hogy kérték-e

Csak adni, magadból őszintén

Hogy kísérjen a tudás, a fény

S a gyermekek legyenek boldogok

Ez – mit az élettől akarok

Kérem, legyen mindennap ünnep

Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek

Legyen hit, megértés, szeretet, béke

Hisz az életnek van valódi értéke

Így büszke lehetek, hogy ember vagyok

Ez – mit az élettől akarok

„Amikor első versem felolvastam az egyik barátomnak, azt mondta: Ilyet te nem tudsz írni! Kizárt!” Ez volt életem egyik legnagyobb dicsérete- mesélte. Szóval Sanyi kiállítóhelyet keres.

 

One Response

  1. Szívesen felvenném vele a kapcsolatot. Gimnázium óta verseket, novellákat írok és két éve foglalkozom többek közt pirográfiával :), azt hiszem van bennünk némi közös vonás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.