Blog Szekeres Anna

Fürdősokk

Felkapott kisvárosi strandon jártam és több élménnyel gazdagodtam, mint szerettem volna. Sokaknak a levetkőzés valódi kivetkőzést jelent önmagukból. Dresszkód hiánya a medence partján, avagy hogyan sokkoljuk embertársainkat fürdőruhában?

Mondhatnám kis magyar valóság, de a szomorú helyzet az, hogy rögtön nemzetközi körképet is adhatok, ha a fülemmel jól tájékozódtam. Ez volt az az érzékszervem, amit próbáltam nyitva tartani, merthogy a szememet kevésbé volt érdemes. Nem mintha legelésző szándékkal tértem volna be a népszerű fürdőhelyre (gyanítom, bárhová mehettem volna, ugyanez a helyzet) a kikapcsolódás reményében. Mondjuk, némi stílusvadászat ilyenkor simán benne van a pakliban, már ha nincs ideje az embernek a plázákat járni vagy a divatlapokat böngészni. Megállapításaim előtt: nem arról van szó, hogy én tökéletes lennék, vagy a fürdőrucim a legtrendibb lenne. De belenézek a tükörbe, mielőtt elindulnék és alkalmasint meglátogatom a kozmetikust mielőtt közszemlére dobom magam. Lehet, hogy sokaknak újat mondok, mert bizony nézzük egymást a fürdőben (is). Mindenki mindenkit. A szándékok ugyan eltérőek, a szimpla rápillantástól egészen a komolyabb vagy komolytalanabb ismerkedés reményében vagy csak időtöltésként, de megtesszük, és persze bennünket is legelésznek. Hogy ezt tudomásul vesszük-e vagy tökéletesen kikapcsoljuk, rajtunk múlik, de attól még a tény marad és az üzenet jön-megy.

Meggyőződésem és ezerszer bizonyított tény, hogy az ízlés nem pénz kérdése. És hogy a legegyszerűbb lehet a legnagyszerűbb is. Legyen ez a kiindulási alap. De hol marad a tükör, a legjobb barátnő, a férj vagy nemtudomki, amikor a kilógó ez-az, a nyilvános rengeteg szőr, a kinyúlt gumijú alsó-felső közszemlére tétetik? A helyesírási hibás, néha kibogozhatatlan képi világú, érthetetlen tetoválások elborzadásán sokan már rég túl vagyunk. Ebben is tisztelet a kivételnek, egy időben én is kacérkodtam a gondolattal, de aztán nem jutott eszembe semmi olyan üzenet, – pláne jól látható helyre téve -, amit mondjuk életem végéig szívesen viselnék, vagy más módon nem jutna eszembe a szerelmem neve, vagy a kutyám arca. De maximálisan tolerálom, ha ezt más másként véli. Meg tisztában vagyok azzal, hogy ha már egyszer odakerült, akkor nem nagyon lehet vele mit kezdeni, vagy csak drága pénzért. Marad az ingyen képgaléria, az idővel egyre kevésbé feszes bőrökön. Rögtön itt maradva, tudom, hogy vannak betegségek, gyerekszülés, műtétek, na meg az életkor stb. miatti testváltozások. Ezek nem is témái a leírtaknak. De a jóléti hájas, a csakazértis felveszem, az elhanyagolt narancsbőrt titkolni sem akaró, az ízléstelenségre büszke és még sorolhatnám, annál inkább. Én örülök annak, ha az idős néni még akarja jól érezni magát és élvezi a gyógyvizet, ha a kisgyerekes anyuka kikapcsolhat pancsolás közben, vagy a láthatóan fogyni vágyó kitartóan tempózik. Ezekben a kategóriákban nem is tapasztaltam kirívó eseteket. Nem úgy a nagyhangú, sminkben-fukszban fürdőző (?), divatosnak vélt valamiben pompázó egyedeknél, akik egyébként sem szolid megjelenését harsány viselkedésük tovább fokozza. És itt nem arról van szó, hogy ne vállalja fel önmagát valaki vagy ne érezze jól adott szituban ahogyan akarná.

Hanem ez már megint kőkeményen a ló túloldala. Mert a fene nagy szabadság megvan, csak a szabad hiányzik belőle. Hogy meddig mehetek el és mit engedhetek meg magamnak. Hogy rám miért nem vonatkozik az, ami mindenkire. És hol marad az ösztönös szemérem és a jó ízlés? Meg a kérdés, hogy miért nem kell felöltözve lennünk, ha levetkőzünk?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.