Blog Szekeres Anna

Kamaszkorom legszebb nyarai

Amikor sátorban aludtunk, patakban fürödtünk és rengeteget nevettünk. Nem voltak technikai kütyüjeink, sokat beszélgettünk, túráztunk és az esti tábortüzeknél énekeltünk és játszottunk. Kicsi falvakban voltak a táboraink, de úgy éreztünk, miénk az egész világ.

Közel másfél évtizedig, minden nyári szünetemben tíz napot tölthettem táborban. Mivel a családommal soha nem jártunk kirándulni, nagy élmény volt ilyen módon bejárni az országot. Hetekig izgalommal vártam az indulás napját, a buszos utazást, sőt még a sátorban alvás élményét is. Pedig sokszor megküzdöttünk az időjárási elemekkel, a néha minden komfort nélküli helyekkel. Ma már nehezen tudom elképzelni, miként éreztük jól magunkat öblítős WC, felszerelt fürdőszoba vagy meleg víz nélkül. De pont ezekben rejlett a táborozás varázsa. A magunk ásta latrina, a körülárkolt sátraink, a faépítményeink, a patakban mosdás és a tábori konyha – mind óriási élmény volt. Soha olyan közel nem éreztem magam a természethez, mint azokban a hetekben. Tücsökcirpelés vagy a sün szuszogása és mozgása – amit embernek hittünk az éjjeli őrségben -, a hálózsákos csillagles vagy a 20-30 km-es napi túrák, a környezet szépsége, örökre beleivódtak az emlékezetembe.

De a legfontosabb a közösség volt. A barátok, akikkel mindezt átéltük. S akikkel, azóta is nosztalgiával gondolunk vissza azokra az időkre. A sok történés, az együtt véghezvitt kalandok hintaként röpítettek át a kamaszkor buktatóin.

Lehet, hogy könnyebb volt, mint most. Mert nem volt mobiltelefonunk, nem ismertük az internetet és nem éreztük közben, hogy le- vagy kimaradunk valamiből. Sőt, azt gondoltuk mi vagyunk valami nagyon nagy és jó dolog részesei. Mert ismerjük a csomókötés módjait, tudjuk, hogyan kell tüzet rakni és képesek voltunk tájékozódni az erdőben. Mert vizsgáltuk a növényeket, örültünk a májkrémes kenyérnek, forróságban a hűvösnek és esőben a fedett menedéknek.

Ha valamit akkor megtanultam, az az, hogy a nagy dolgok a legkisebbekből jönnek. És hogy néha a legegyszerűbbek a legjobbak. Meg a gyerekkor igazi barátokkal teljes és szép élményekkel. Legyen szó csak egy nagyszülős hétvégéről, egynapos családi kirándulásról, iskolai táborról vagy Maros-parti délutánokról.  Mert az nem mindegy, hogy egy helyzethez hogyan állunk hozzá, akarjuk-e abban jól érezni magunkat és abból kihozni a legtöbbet. Gyerekként persze mindez nem tudatos, ösztönösen érezzük, ha jó valami. Felnőttként viszont már van felelősségünk. Hogy képesek vagyunk-e, ha csak kicsit is, de minőségi időt adni és megélni. Hogy teszünk-e azért, hogy legyen mit továbbadni.

Most, hogy vége az iskolának és elkezdődött a szünet, én csak azt kívánom kicsinek és nagynak is, hogy olyan tartalmas nyara legyen, amire később is nosztalgiával és szeretettel tud majd visszaemlékezni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.