Blog

Kamaszkorom legszebb nyarai

Amikor sátorban aludtunk, patakban fürödtünk és rengeteget nevettünk. Nem voltak technikai kütyüjeink, sokat beszélgettünk, túráztunk és az esti tábortüzeknél énekeltünk és játszottunk. Kicsi falvakban voltak a táboraink, de úgy éreztünk, miénk az egész világ.

Közel másfél évtizedig, minden nyári szünetemben tíz napot tölthettem táborban. Mivel a családommal soha nem jártunk kirándulni, nagy élmény volt ilyen módon bejárni az országot. Hetekig izgalommal vártam az indulás napját, a buszos utazást, sőt még a sátorban alvás élményét is. Pedig sokszor megküzdöttünk az időjárási elemekkel, a néha minden komfort nélküli helyekkel. Ma már nehezen tudom elképzelni, miként éreztük jól magunkat öblítős WC, felszerelt fürdőszoba vagy meleg víz nélkül. De pont ezekben rejlett a táborozás varázsa. A magunk ásta latrina, a körülárkolt sátraink, a faépítményeink, a patakban mosdás és a tábori konyha – mind óriási élmény volt. Soha olyan közel nem éreztem magam a természethez, mint azokban a hetekben. Tücsökcirpelés vagy a sün szuszogása és mozgása – amit embernek hittünk az éjjeli őrségben -, a hálózsákos csillagles vagy a 20-30 km-es napi túrák, a környezet szépsége, örökre beleivódtak az emlékezetembe.

De a legfontosabb a közösség volt. A barátok, akikkel mindezt átéltük. S akikkel, azóta is nosztalgiával gondolunk vissza azokra az időkre. A sok történés, az együtt véghezvitt kalandok hintaként röpítettek át a kamaszkor buktatóin.

Lehet, hogy könnyebb volt, mint most. Mert nem volt mobiltelefonunk, nem ismertük az internetet és nem éreztük közben, hogy le- vagy kimaradunk valamiből. Sőt, azt gondoltuk mi vagyunk valami nagyon nagy és jó dolog részesei. Mert ismerjük a csomókötés módjait, tudjuk, hogyan kell tüzet rakni és képesek voltunk tájékozódni az erdőben. Mert vizsgáltuk a növényeket, örültünk a májkrémes kenyérnek, forróságban a hűvösnek és esőben a fedett menedéknek.

Ha valamit akkor megtanultam, az az, hogy a nagy dolgok a legkisebbekből jönnek. És hogy néha a legegyszerűbbek a legjobbak. Meg a gyerekkor igazi barátokkal teljes és szép élményekkel. Legyen szó csak egy nagyszülős hétvégéről, egynapos családi kirándulásról, iskolai táborról vagy Maros-parti délutánokról.  Mert az nem mindegy, hogy egy helyzethez hogyan állunk hozzá, akarjuk-e abban jól érezni magunkat és abból kihozni a legtöbbet. Gyerekként persze mindez nem tudatos, ösztönösen érezzük, ha jó valami. Felnőttként viszont már van felelősségünk. Hogy képesek vagyunk-e, ha csak kicsit is, de minőségi időt adni és megélni. Hogy teszünk-e azért, hogy legyen mit továbbadni.

Most, hogy vége az iskolának és elkezdődött a szünet, én csak azt kívánom kicsinek és nagynak is, hogy olyan tartalmas nyara legyen, amire később is nosztalgiával és szeretettel tud majd visszaemlékezni.