Blog Szekeres Anna

Az élet iskolája

Mondják és tapasztaljuk, ott vagyunk tanulók egész életünkben. Ha akarjuk, ha nem, leckéket kapunk és visszajelzéseket. Néha könnyen vesszük az akadályokat, és van, hogy elbukunk. Olykor fáj, de talán történik olyan is, ami a javunkat szolgálja. Hogy milyen nebulók vagyunk, azt csak magunkon tudjuk lemérni.

Talán az a legjobb az egészben, hogy itt nincs egy általános mérce, pecsétes bizonyítvány, sem két egyforma történet. Mindenki önmagához képest alakul és halad. Valamerre.

Ha nagyon szabadjára engedjük a fantáziánkat, akkor elképzelhetjük úgy az egészet, mint próbákkal teli, élethosszig tartó kalandot. Ahol mindig adódnak váratlan helyzetek, néha döntenünk kell, hogy letérünk-e ismert utakról és kipróbálunk-e újakat, van, hogy süt ránk a nap és előfordul, hogy hosszan beborul az ég. Van, amit könnyen megoldunk és akad, amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább. Lehet, hogy boldogulunk egyedül egy darabon, és lesz, ahol ideig-óráig kísér majd valaki. Sokszor érezhetjük magunkat szerencsétlennek közben, de megtörténhet, hogy a sors a tenyerén is hordoz minket.

Fontos viszont, hogy legyen iránytűnk. De ehhez tudnunk kell merre is akarunk menni, mit akarunk elérni. Vagyis, mi a célunk. Persze, lehet elbolyongani egész életünkben, semmilyen konkrét elképzeléssel, de ez csak akkor nem gond, ha nem gondoljuk közben és majd a végén, hogy semmit nem ért az egész. Viszont, ha konkrét az útirány és jó a tájolás, nagy hibát nem véthetünk. Még akkor sem, ha közben többször újratervezünk. És a kitérők sem jelentenek problémát, ha van erőnk újra és újra visszatalálni az eredeti ösvényre. De nézzünk néha vissza is, nem csak azért, hogy mit hagytunk magunk mögött, hanem azért is, hová jutottunk és hogy ott jó helyen vagyunk-e.

Ezért nem mindegy a sebesség sem. Végigrobogunk az egészen, vagy közben élvezzük is, amit kínál a sors. És ha jó a tempó, akkor is néha tudunk-e megállni, rácsodálkozni és élményeket gyűjteni. Mert lényeges a tanulás és a munka, de még inkább saját magunk és a mi jóérzésünk is. Hogy legyen, amiért megéri hajtani és legyen, akivel megosszuk a kellemest.

És kell a bátorság is. Hogy tudjunk újra nekifutni és felállni, ismét megpróbálni. Hogy ne törjön le, ha valami nem úgy történt, ahogy elterveztük. Jó, ha van ilyenkor, aki biztat, támogat és bátorít. Ha más nincs, akkor saját magunk.

Ezért sem árt az önismeret. Hogy tudjuk, tényleg ez a mi utunk-e és megértsük miért a pofonok.

Ha elértünk valamit, akkor ünnepeljük meg és menjünk tovább. Ha meg nem, akkor is keressük, mi lehet ebben a jó. Ne adjuk fel, mert minden kiállt próba után erősebbek leszünk.

És mindig akarjunk új leckéket, hogy tanulhassunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.