Makó

Tábori levelezőlap nyírfakérgen

Forgó Géza – Makó


A háború alatt a katonák családtagjaikkal, szeretteikkel a tábori posta segítségével tartották a kapcsolatot. A tábori postát a mozgósításkor állították föl és katonai felügyelet alatt állt. Feladata a sereg és az állami postaszolgálat közötti összeköttetés biztosítása volt. Az 1859-es olaszországi hadjárat idején próbálták ki először, majd Bosznia-Hercegovina okkupációjánál hozták hivatalosan létre.

A tábori posta levelezőlapokat, kizárólag nyitva feladott leveleket, pénzküldeményeket, újságokat és könnyen ellenőrizhető csomagokat továbbított. Tilos volt hadműveleti megjegyzéseket vagy tartózkodási helyet közölni. A küldeményeket cenzúrázták. A háború alatt kb. 1,5 milliárd lapot és levelet kézbesítettek az egyéb küldemények, pl. a közel 17 millió csomag mellett. A tábori levelezőlap állami kiadású, magyar nyelvű változata általában rózsaszínű, a német nyelvű fehér vagy csontszínű volt. Propagandacélokat szolgáltak a hősiességet dicsőítő lapok.

A makói múzeum gyűjteményében található egy különleges, ritkaságnak számító nyírfakéregre írt, és a tábori posta által kézbesített levelezőlap. A Orosz István (Makó, 1878) levelét feleségének, a 300. gyalogezred katonájaként írta Galíciából, 1915. augusztus 22-én.

Kedves Anyuskám!

Egészséges vagyok nincs semmi bajom melyet kívánok nektek is.

Csókol számtalanszor Apus!”

Az otthoniaknak a leírtak voltak a legfontosabb információk, mert mindenki szertettei életéért aggódott. Nem ok nélkül, hiszen a Monarchia az 1915. év eleji harcokban elvesztette Przemysl erődrendszerét és 800 ezer katonáját! Az orosz hadsereget majd az un. „húsvéti csatában”, sikerült kiszorítani Magyarországról. 1915. május 5-én pedig Gorlicénél áttörték az orosz védelmet, június elején visszafoglalták Przemyslt, a hónap végén pedig Lemberget is. A levél megírásakor Galícia ismét magyar ellenőrzés alatt állt. Az Oroszország elleni május–augusztus között zajló hadjáratban a központi hatalmak az egyik legnagyobb katonai sikerüket érték el, de Oroszország nem kényszerült békét kötni. A harcokban volt olyan hadosztály, amely létszámának 50%-át is elveszítette! Orosz István a 302. gyalogezredben harcolt tovább, de egy hónappal a levél megírását követően a rovnó-grodnói hadjáratban 100 ezer katonatársával együtt hadifogságba esett, ahonnan csak 5 év múlva, 1920-ban tért haza.

A hadifogság körülményeit az 1907. évi hágai és a II. genfi egyezmény szabályozta, de a hadviselő felek nem voltak felkészülve ellátásukra. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregéből 1915-ben a keleti fronton 460 ezer ember esett fogságba, közöttük nagyon sok makói. A háború alatt 1,1-1,2 millió hadfoglyot veszítettek csak keleten, akiknek ellátása meghaladta Oroszország képességeit, mégis azt kell mondani, hogy Orosz István szerencsés volt, mert hazatérhetett családjához, megölelhette feleségét és két fiát, folytatni tudta cipész- és csizmadia mesterségét egészen halálág, 1943-ig.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.