Hírek

Sütiverseny és kukoricafosztás a rákosi tanyanapon

Szabó Anita – Makó


A kedvezőtlen időjárás ellenére többen fontosnak tartották, hogy együtt ünnepeljenek a rákosiakkal. Így tett Kádár József a körzet önkormányzati képviselője, aki beszámolt arról, nincs könnyű helyzetben a település.

Kukoricafosztás, a színpadon.

– Egy elöregedő közösségről van szó, sajnos már nagyon kevesen laknak itt; 60-70 itt élőről beszélhetünk, illetve vannak, akik a környező tanyákról járnak be. Ezért a makói önkormányzat minden segítséget próbál megadni, de komoly gondot jelent, hogy nincs munkalehetőség helyben. A kultúrházban rendszeresen tartanak rendezvényeket, egészségnapokat és az itteni közmunkások rendben tartják a környéket. Bízom abban, hogy az ilyen napoknak, mint a mai, megtartó erejük van és a lakosok és az elszármazottak is fontosnak tartják, hogy Rákosnak legyen jövője – mondta.

Az egykori pezsgő életről írásos feljegyzések tanúskodnak, tény, hogy már az 1800-as években tartottak Rákoson tanyanapot. Ennek hagyományát élesztette fel bő két évtizede Martonosiné Görbe Erzsébet, aki családjával együtt szívügyének tekinti a pünkösdi alkalmat.

– Sok programmal készültünk; az amatőr focikupán a címvédő királyhegyesi Alkony FC csapata vihette el a vándorkupát. Az aszfaltrajz versennyel és a népi fajátékokkal gondoltunk a gyerekekre, a színpadi produkciókban pedig mindenki megtalálhatta a kedvére valót. A MENYUKE klub tagjai kukoricafosztó vidám darabbal és népdalokkal készültek, utánuk a makói Budo Klub Aerobik Szakosztálya lép fel és a napot a Dzsúz zenekar koncertje zárja majd – számolt be a rendezvény eseményeiről a szervező háromgyermekes édesanya.

Kovács Sándor és Kádár József, köztük Martonosiné Görbe Erzsébet szervező.

A Pünkösdi Tanyanap az idén számos új ötlettel is gazdagodott. Ilyen volt a totó, amelyben a településsel kapcsolatos kérdésekre kellett helyes válaszokat adni, illetve hirdettek „Vendégváró finomságok” címmel egy sütiversenyt is, amelynek édes pályamunkáit bárki megkóstolhatta.

– Számunkra nagyon fontos ez a nap, mert ez az egyetlen olyan alkalom, ahol, mint közösség együtt ünnepelhetünk. El kell fogadnunk, hogy az egykor itt élők már nem mindig látogatnak ki, de van reményünk, hogy még benépesül ez a városrész újra – fejezte ki bizakodását Erzsike.  

További képeink itt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.