Korom András

Valami igazi, régi, téli

Gyermekkorom egyik egyszeri és felejthetetlen élménye, amikor tanyán elő nagyszüleimhez igyekeztünk és a város határától tatám lovas szánnal vitt tovább bennünket. A táj egyetlen, óriási hófehér dunna volt és teljesen néma, csak a lovak szerszámain szóltak az apró csengettyűk. A történésből ma már mindenre csak nosztalgiával gondolhatok, és ezen az sem segít, hogy most ugyanúgy február van, mint akkor. Semmi sem a régi, még a tél sem – sajnos.