Árgyelán Diána Blog

Élet-halál ura: kamion



Reggeli történés. Csak a szokásos napi rutin, ma egy kis halálközeli élménnyel megspékelve.
Az, hogy miért kell Makóról Magyarcsanádra szállítmányoznom óvodába a kisebbiket, egy teljesen másik sztori része. Annyiban érdekes ebben a pillanatban, hogy emiatt akarva-akaratlanul, teljesen képben vagyok a 43-as Makótól érintett szakaszával kapcsolatban. Mindig. Minden időjárási, forgalmi, kátyúzási helyzetről.

Az örömöm nyártól pont idáig tartott. Afölött, hogy nem kell kamionokat kerülgetve, miattuk lassabban, veszélyesebben stb. haladva eljutni A pontból B-be. Egyetlen tényező adhatott okot még bosszankodásra: ennek a szerencsétlen útnak az állapota. Ugyanaz a baja annak is, mint nekem… Kamionok.

Igazából, egészen addig, míg mindig valaki mással történik, az ember nem tudja teljesen komolyan venni. Nem is igazán érdekli! Persze lehet rajta mérgelődni, lehet állandó beszédtéma mint az időjárás, rá is lehet legyinteni: megszoktuk…

Pont addig a pillanatig tart ez, amelyik a felhőtlen, napsütötte reggeli, csevegést – utazást – napi feladattervezést, gyerekkel viccelődést választja el a halálközeli élménytől. Az a pillanat a válaszvonal. Mi szerencsések voltunk. De nem mindenkinek van meg ez a hajszál!

16 éve van jogsim. Ugyanennyit vezettem másoknak okozott baleset nélkül. Szóval biztosan tudom, hogy lehetséges. (Az éjszaka, szakadó esőben elém ugró szarvas, amelyiket lábon kaptam; és az az eset, amikor a tüzépen belebicskáztam a magam után húzott futóba; na jó, meg a durrdefekt a kerekemnek, amikor nem vettem észre a vasúti sínnél tátongó lyukat az útban… nem ér!)

Mégis mire gondol egy hivatásos sofőr, mikor előzésbe kezd anélkül, hogy belenézne a visszapillantóba?! Magam sem értem, hogyan úsztuk meg ép bőrrel… valahogy nem mindenre van emberi magyarázat.

De azt pontosan el tudom mondani, mire gondoltam, amikor a kamion mellé érve az előzésben, ő egyszer csak úgy döntött, hogy ő is sávot vált. És nem volt bal oldalon több út, csak jobbról a minket leszorító óriás!
Sovány vigasz, hogy most „csak” fele annyi kamion robog át a saját életem területén, mint korábban, ha egy is elég belőlük ahhoz, hogy esetleg ne legyen az életemben többé következő pillanat!

Biztos megéri nekik ilyen áron is, egy perccel hamarabb odaérni a határhoz…