Árgyelán Diána Blog

Kapcsolódás az áramlatba



És fontos, meghökkentő történések kiderülése, alulinformáltaknak.

Alulinformált, mint én; fontos történés, mint egyetlen újságcikk nyomán fellángolt és azóta is folyamatos, jószándékú, önzetlen adományozás-áradatnak. Kapcsolódás a szükség és az azt betölteni tudók között.
Első pillanatban, nem is azon kaptam föl a fejem, hogy mekkora mély szegénységben küzdő emberek-családok élnek Makón (is). Ez az információ, szinte már nem is hírértékű, egészen immunis rá az ember – amíg nem közvetlen tapasztalat. Vagy legalábbis , amíg ismerős szájából nem hallunk részleteket a szegénység konkrétumairól: a 8 fokos szobában látszó lehelletről, a betört üvegű ablak melletti ágyról (hogy ott akkor is alszik valaki, amikor a -10 fok süvít be kintről); a hűtőszekrény nélküli háztartásról (mert nincs bele mit rakni); a hófehér gáztűzhelyről (amin nem fő étel); az ezer éves konyhakredencről (aminek olyan tiszta az üvege, mintha nem is lenne rajta, és élére állítva benne a bögrék, poharak)… A tükörtiszta, rozoga asztalról… A döngölt földes padlójú szobáról. Ahol a 18 éves (akinek a kezét azért nem műthették még meg, mert nincs személyes felszerelése kórházi tartózkodás esetére) nem valami legújabb technikai kütyünek ujjong, hanem a mosópornak, amit kaptak… És hogy az adományként leborított fát felmosóvödörben hordják be estig ház elől, mert ami kint marad, reggelre ellopják…

Ami első pillanatban szöget ütött a fejemben: mekkora jelentősége lehet csupán annak is, hogy valaki, egy újságíró közhírré tegyen valamit. Megadva annak a lehetőségét, hogy mások a témára rákapcsolódhassanak. Kapcsolódhassanak segítők a segítségre szorulókhoz. Jószándékúak a jóravalókhoz. Hogy karácsony nélkül is, történhessen csoda. Születhessen megoldás. Kerülhessen étel az asztalra. Fa a kályhába. Üveg az ablakra. Gyógyszer a fájdalomra…

Az újságcikkre felfigyelő és azonnal cselekvő adománygyűjtést szervező felé pedig azügyben záporoztak a kérdéseim, csípőből, hogy Miért? Honnan a cselekvőkészség? Mi volt az első lépés? … Hiszen 2 nap leforgása alatt, néhány ember-család-vállalkozás adott össze több hétre, hónapra való tüzelőt, élelmet, meleg étkezést, ruhaneműt, tisztálkodási szereket, pénzt! Nem szervezet, nem város, nem hivatal – egyének, egymás baráti köre, ismerősei. A kérdésre válasz, hogy „Nem volt kérdés.” Nem szereplési vágy, nem illem, nem hivatalköri kötelesség, nem kampány…

Természetes emberség. Jóindulat. Áramlat.