Makó

Szőke András és a veszett orvosok


Major Zsuzsanna – Makó


A nevetés gyógyít!- vallja Szőke András színművész, humorista, aki a Magyar Ifjúsági Találkozó vendége volt. A rendezvényt az idén Makón tartották meg és a tapasztalatcsere komoly dolgai mellett, a lazításra is adtak lehetőséget a résztvevő fiataloknak a Grand Hotel Gloriusban szombaton este. Szőke András hozta a formáját: szó esett Makóról, hagymáról és a vidéki élet szépségeiről is. A makohirado.hu-nak adott exkluzív interjújából kiderült, makói ismerőse is van.

– Annak idején, amikor Várkonyi Zoltán és Bácskai Mihály közösen elindították Szentesen a Horváth Mihály iskolában az első dráma osztályt, abban voltak makóiak is. A filmes kezdetekkor Banyó Pisti volt Badár osztálytársa és a filmszakkörben volt egy oszlopos tagja – mesélte.

A hazai stand up műfaj egyik megteremtője is „vidéki gyerek”, egy 650 fős kis faluból származik. Szentesre járt iskolába, jól ismeri a vidéki élet minden velejáróját. Szerinte fontos dolog lenne az olyan értékeket megőrizni, amiket az idő még konzervált a környező településeken: a napsugaras házakat, a régi építészeti műveket, és persze azokat a kulturális hagyományokat, amik évtizedekkel ezelőtt ragyogtatták ezeket a falvakat, városokat.

– Ezek a mezővárosok, beleértve Makó, Hódmezővásárhely, vagy Szentes bizonyos részét rengeteg értékes dolgot őriznek – mondta. – A téesz vezetők annak idején alkalmaztak titokban „veszett orvosokat”. Ezek pásztorok voltak, akik a tanyavilágban folyamatosan kinn voltak az állatokkal, az őseiktől megkapott tudásanyagot használták. Minden tudtak az állatgyógyászatról, a gyógynövényekről. Azt mi, mire hasznosítható, rengeteg érték van még most is körülöttünk – folytatta.

A fiatalokhoz mindenképpen olyan csatornákon, eszközökön keresztül kell továbbítani ezeket, amiket használnak, amit értenek, amit szívesen be is fogadnak. Szerinte a nevetés lehet az egyik ilyen út. A humor köntösében tálalva ugyanis, sok minden fogyaszthatóbb, érdekesebb és persze a nevetés gyógyít. Elárulta Badár Sándorral az ország legkülönfélébb helyein léptek már fel együtt és külön, külön is számos helyen, elmegyógyintézetben, börtönben, temetkezés vállalkozóknál is jártak már.

Az interjúban elmesélt egy történetet, amiben a makói hagymáé volt a főszerep. Évtizedekkel ezelőtt ugyanis megesett, hogy az NDK-ból rendeltek makói hagymát. A postai csomagon viszont – ahogyan akkor ez működött – Szeged szerepelt feladási helyként. Meg is érkezett az áru, ám postafordultával visszaküldték a csomagot, mert „az nem lehet makói, ha szegedi pecsét van rajta”. Ezután nyomtak rá itthon egy makói pecsétet és újra feladták, akkor már nem volt reklamáció. Makó, persze nem csak hagyma, de egy fontos érték. Erre és a turizmushoz kapcsolódó iparágakra, szolgáltatásokra kell építenie az itt élő fiataloknak, akiknek igenis fontos kell, hogy legyen, hogy élettel töltsék meg a várost – mondta.