Időre várva

Az egész életünk várakozásban telik. Várunk a megállóban, a rendelőben, hogy hazajöjjön a gyerekünk, elmúljon a betegség, kapjunk egy jobb állásajánlatot, megtaláljuk az igazit, hétvége legyen, hogy végre boldogok legyünk. A várakozás egy olyan hinta, ami átlendít időn, téren, a rossz dolgokon, előrevisz – de csak a következő állomásig, helyzetig, új álomig. Egyszerre párhuzamosan is, minden év- és napszakban tesszük és sokszor nem is tudatosítjuk, annyira természetes. Pedig nem szeretjük; mert lelassít, nyugalomra int és önismeretre tanít. Inkább idegesítő helyzetként éljük meg, mert a világ is azt sugallja, pörögjünk ezerrel és nincs időnk azon gondolkodni, milyen jó várni.