Makó

A jó képregény olvasásra serkent



Bojtor Boglárka – Makó


Októberben a József Attila Városi Könyvtár olvasótermében képregény kiállítást tartanak. A képeket két képregényrajzoló készítette. Egyikőjük Miklosovits László, aki Karinthy Frigyes: Röhög az egész osztály című képregényét dolgozta fel grafikusan.

– Mikor kezdett el képregényeket készíteni? – kérdeztem.

– A történet visszanyúlik a gyermekkorra, az akkori élmények meghatározóak voltak. Elsőnek a nagymama padlása jut eszembe, ahol számtalan „kincs”, például a nagypapa könyvei, képzőművészeti albumok, cserkész naptárak, nyomatok, egyebek voltak és mindemellett  az Aller Képes Családi Lapja, amelynek oldalain akadt néhány képregény is. Nagyon korán megtanultam olvasni, így élvezettel fedeztem fel, olvastam a korabeli Pajtás újságban a virtuóz grafikus, Sebők Imre képregényét, A kétéltű embert. Végül 1955 táján ismerkedtem meg a francia gyermekújsággal, a Pif újság elődjével, a Vaillant-al. Mindezek rendkívüli módon hatottak rám, de nem tántorítottak el attól az álmomtól, hogy képzőművész legyek. A középiskolában eltűnt a szemem elől ez a világ és egy későbbi találkozás Kiss Ferenccel csábított vissza erre a területre – válaszolta Miklosovits László.

– Milyen témában alkot?

– Szerteágazó az érdeklődésem, emelett a megvalósítás technikai változatossága is vonz, legyen az  humoros, karikatúraszerű megoldás, vagy realista ábrázolás. Amit viszont fontosnak tartok, az az igényesség. Hosszú ideig kicsit zavart is a sokrétű érdeklődésem. De mivel elszaladt az idő és én már jócskán benne vagyok a korban, megnyugtató módon azt vettem észre, hogy ez a látszatra sokirányú tevékenység kezd valamiféle szerény, de tartalmas életművé összeállni. Ebben természetesen a fő vonulatot a magyar irodalomhoz, Arany János költészetéhez készült rajzaim, a világirodalom remekeihez készült illusztrációim, Márai Sándor művei inspirálta grafikáim, és még számos más, önálló grafikai lapjaim képezik.

– Hogyan zajlott a mostani kiállítás alkotási folyamata? Mit játszódott le a fejében rajzolás és olvasás közben?

– Erre rendkívül nehéz, talán lehetetlen is válaszolni. Karinthy művei, gondolkodásmódja, humora mindig közel állt hozzám. A történet ismert és adott. Végiglapozva az eddig megjelent rajzi megoldásokat, kerestem a számomra fontos pontokat. Esetünkben a történetben szereplő figurákra koncentráltam, azokat és a szituációkat rajzoltam meg. Az okozott nagy fejtörést, hogy miként jelenjen meg a történetben megbúvó humánum, talán egy kicsi groteszk tragikum is. Az ellentétek felerősítik a mondandót. Erre kézenfekvőnek tűnt a fekete iskolai tábla és a fehér kréta kontrasztja. Remélem, az ábrázolás negatív-pozitív játéka jelzi a komikum mellett, a történetben rejlő apró drámát. Persze ezt meg lehet így utólag magyarázni, de menet közben mindez jött magától. Végül, talán kicsit elrugaszkodva a mai szemlélettől, ragaszkodtam Karinthy minden egyes szavához, mondatához.

A fekete és a fehér kiemeli az ellentéteket.

– Mi a célja képregényeivel?

– A jó képregény jobbára olvasásra serkent. A feltett kérdésre személyes példával vagyok kénytelen válaszolni. A fent felsoroltak mellett akad olyan képregény, ami a műfaj technikai sajátosságával tanít, tájékoztat. Az én tevékenységemben ilyen jellegű munka a Diabetes című lapban, a cukorbeteg gyermekek részére készült képregény (Peti, Fecsi és Ferike), ami vonzó, ötletes módon tanítja a gyerekeket arra, hogy miként kezeljék az állapotukat. Erre kicsit büszke is vagyok, mert az ilyen képregény semmiképpen sem öncélú. Az is említésre méltó, hogy ez a munkám a közeljövőben jubilál, rövidesen megjelenik a 100., befejező folytatás. A kivitelen túl, nem igazán tudok hazai példát erre a maratoni mennyiségre. Azt hiszem azokat a cukorbeteg felnőtteket kellene megkérdezni, akik ezen a képregényen nőttek fel.

Miklosovits László büszkén tekint életművére.

A kiállítás másik része Varga Zerge Zoltán, grafikus, képregényrajzoló, illusztrátor munkáiból áll. Pályafutása szegedi helyi lapokban kezdődött. Első megjelent képregénye a Batmanus, amelyet „Zerge” szignóval látott el. Diplomája megszerzése után dolgozott reklámgrafikusként és rajzfilmstúdióban is.

1990 óta ontotta magából a képregényeket. Többek közt a Dallas c. tévésorozatot parodizálta és a Sulinet program plakátjainak készítésében is részt vett.

A Batmanus indította Varga Zerge Zoltán karrierjét.