Makó

Gyomán énekelt a makói kórus


Oláh Nóra – Makó


Az élő – főleg a csoportosan felcsendülő – emberi hangok felemelő hatását idézték fel Kodály Zoltánnak az alkalomra kölcsönvett gondolatai: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is. Nem sokat ér, ha magunkban dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk…”

A közös éneklés örömét nemcsak a kórusokon belül lehet megélni, hanem azok között is. A gyomaendrődi és a makói énekkar szakmai és baráti kapcsolata is már több lépcsőfokot megjárt. 2011-ben találkoztak először Dévaványán egy kórustalálkozón, majd 2013-ban a gyomaendrődi Református templomban léptek föl együtt. A makóiak 2014-ben viszonozták a meghívást, akkor a Szent István Római Katolikus Templomban adtak közös koncertet, ezt követően került sor a mostani alkalomra a gyomai evangélikus templomban.

A vendéglátó Fülöp Mónika lelkésznő köszöntője után elsőként a házigazda Gyomaendrődi Zenebarátok Kamarakórusa lépett a közönség elé. Igényesen összeállított műsoruk elején két dallal is – Levél az otthoniakhoz, Bolyongás – megemlékeztek a 70 éve, 1945. szeptember 26-án New Yorkban elhunyt Bartók Béláról. Kodály darabja, a Zöld erdőben, illetve Charpentier Te Deuma után könnyedebb számok következtek: előbb Carl Strommentől a Friendship Song, majd az egzotikus hangulatot varázsoló Adiemus (Karl Jenkins szerzeménye). A nagy sikert arató kórust Gecseiné Sárhegyi Nóra vezényelte, zongorán kísért Dinya Milán, szólót énekelt Nagy Ildikó.

A kórushangverseny második részében a makói énekkar foglalta el a pódiumot. A jelenleg 48 fővel működő kórus rendszeres szereplője a városi ünnepségeknek, de koncerteket adott már a környező településeken is. Kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően számos karral lépnek föl együtt különböző helyszíneken, és a határon túli magyar művészeti közösségekkel is rendszeres együttműködést folytat. Emellett külföldi fellépések hosszú sora áll mögöttük. A kétszeres arany minősítésű együttest Gilinger Ildikó karnagy vezeti.

A vegyeskar a gyomai hangversenyen ugyancsak elismerést aratott a közönség körében, hiszen bepillantást engedett repertoárja sokszínűségébe. Erkel Ferenc: Éljen a haza, Beethoven: Kit áldva áldnak, a női kar által előadott Ave Maria (Hamilton szerzeménye) – Dányi Beáta szólójával -, majd Praetorius: Ím, hálaoltár című darabja képviselték a „komoly” hangvételt, majd felcsendült a méltán népszerű Leonard Cohen-dal, a Hallelujah, melyben Németh Anett énekelte a szólót. A hűvös őszben is a kikeletet idézte az ismeretlen szerző Tavaszköszöntője; Steiner Béla Vásárhelyi virágéneke pedig a vérbő népi humort sem nélkülözte…

Zongorán Benkő Zoltán kísérte a makói kórust.

A koncert végén a két énekkar „egyesítette az erejét” két impozáns mű előadásában: Hassler szerzeményét – Ünnepre jöttünk – Gilinger Ildikó, Pitoni „Boldog aki énekel” című dalát pedig Gecseiné Sárhegyi Nóra vezényelte.