Galéria

Mosdófelújítás a lelei iskolában

Verset is írtak az iskolai vécé állapotáról:

Egy nélkülöző maroslelei WC segélykiáltása

Én csak egy szegény iskolai vécé vagyok, / kinek sok minden az életben sajnos nem adatott. /170 kisgyerek látogat meg naponta, / pedig az épület meglehetősen otromba. / Meleg vizem sosem folyott ,/ ülőkém is rég megkopott. / A fal körülöttem omlik, / a lefolyó is bűzlik. / Ha bejönnek a gyerekek, / hanyatt-homlok menekülnek. / Csak becsapják az ajtómat, / és más WC-ről álmodnak. / Ilyenkor mindig elszomorodom, / és naphosszat egyre csak fohászkodom, / hogy jöjjön már valami isteni csoda, / például a kedves lájkolók jóakarata. / Bár a takarító nénik sokszor segítenek a szagon, / mégsem virágillat száll ki az ablakon. / A fertőtlenítőket már elég rosszul bírom, / a klór sem segít minden gondon. / A WC kefe sem varázspálca, / így hát tovább várok a csodára. / Tartályaim inognak, / lehúzóim szakadnak. / Kézmosáskor gyakran pánikolok, / a bacik maradnak e, vagy inkább a csapok? / Bár a fal eredetileg fehér, / egy két penész és sárfolt talán még belefér. / De mindezek ellenére álmodtam egy nagyot, / minden erőmet összeszedve, megújulni akarok! / Nénik, bácsik kérlek segítsetek, / szavazzatok rám, hogy használható legyek!”
 

navigate_before
navigate_next