Makó

Aki Szent László arcvonásait is felidézte


Oláh Nóra – Makó


Az arc rekonstrukciója, vagyis a koponya alakjából az egykori arc kikövetkeztetése, „felépítése” a tudomány és a művészet sajátos határterületén mozog. Kőnig Frigyes professzor szemléletes bemutatóval vezette fel prezentációját: saját arcvonásainak, fejformájának virtuális átalakításával, más-más karakterű személyiséget „vett fel” – utalva arra, hogy a formai jegyek és a lelki-szellemi tartalom között összefüggés van.

Ahogyan nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy két azonos felépítésű koponya sincs. Frenológiának, koponyatannak nevezik azt a tudományágat, amely szerint a fej csontozatának formájából lehet következtetni a személyiségre. Bár az elmélet tudományos hitelessége erősen vitatott, az mindenképpen igaz, hogy számos információt hordozhat az emberi koponya felépítése.

A Gorsiumban és Perkátán feltárt régészeti leleteken végzett megfigyelések például számos összefüggésre derítettek fényt. A koponyák állapotából kiolvasható néhai viselőjének neme, esetleges betegségei, a külső beavatkozások nyomai, sőt a lágy részek vastagságából az életkora is. Látható a fogazat (gyakran rossz, hiányos) állapota, amely a korabeli táplálkozási szokásokra vezethető vissza. Még az arcizmok fejlettsége is kikövetkeztethető.

A koponyaformák emellett utalnak az egyes népcsoporthoz való tartozásra. A temetkezési szokásokról is információt adhatnak a leletek.

Kőnig Frigyes megosztotta a közönséggel egyik legérdekesebb arcrekonstrukciós kutatását is, amely Szent László egykori, feltételezett arcvonásainak felidézéséhez kapcsolódik. Alapjául a Szent László idealizált portréját ábrázoló ereklyetartó, illetve a király felső koponyájának valós formája szolgált.

– Izgalmas szellemi kaland volt a kutatásban részt venni. Ha a művészek más szakterületek képviselőivel találkozhatnak, az mindenképpen inspiráló – jegyezte meg a Magyar Képzőművészeti Egyetem professzora az előadás végén.