Hírek

Ügyes kezű gyerekek kézműves tábora Földeákon


Makó Híradó – Földeák

A július 29-én indult tábor minden nap más-más technikába avatta be a 20-22 fős, zömében alsó tagozatos diákokból álló csapatot.
Hétfőn a papírmetszet eljárás megismerésével kezdődött a munka. Az egyszerű és mutatós nyomtatási műveletbe hamar beletanultak a gyerekek, így délre már az egész folyosó megtelt a száradó, színes nyomatokkal. Kedden a kötözött és hajtogatott batikolás következett, és annak szerves velejárójaként a kör-, kocka- és márványmintás, tarka terítők sokasága.

Szerda hozta el a legnehezebb feladatot, ugyanis a batikolás nehezebbik módja, a viaszolás került napirendre. Bizony nem volt egyszerű a gondosan előrajzolt mintát a vásznon olvasztott paraffinba mártott ecsettel nyomon követni, és a színes festékfoltokat lehetőség szerint a helyükön tartani. Ráadásként a márványozás tette fel a koronát a művekre: a paraffinnal teljesen bevont felületeken keletkező repedésekbe sötét festéket kellett beledolgozni – ez az érdekes, erezetes hatás adja meg ugyanis a batikolt képek jellegzetességét.

Azt gondolná az ember, hogy ennél már mégiscsak könnyebb alkotói művelet a gipszöntés, ám csütörtökön kiderült, hogy igencsak kényes és törékeny, de legalábbis „repedékeny” anyaggal van dolga a gyanútlan diákcsapatnak. Viszont a színezett gipsz-alapba rakott, festett kavics-, pisztáciahéj- és kagylóképek mindenképpen látványosak lettek, bár a mozdításuk és a hazaszállításuk okozott némi nehézséget a főként kerékpárral közlekedőknek…

E téren egyszerűbb helyzet adódott a péntekre kirótt technikával. A különböző nyomhagyó eszközökkel mintásra varázsolt felületű színes papírok és textilek már igazán nem okoztak kihívást senkinek, csupán a száradást kellett kivárni. Ez alatt elkészülhetett néhány ajándék kép is – köztük a könyvtárnak és a művelődési háznak szánt, „színes tenyér-leveleket termő” fát ábrázoló textilek. Jutott idő pár csoportképre is az udvaron, és jól esett az árnyékban, együtt elfogyasztott mentás-málnás hideg limonádé is.

A minden nap reggel 8-tól ebédidőig táborozó társaság igazi közösséget alkotott. Néhány diák – Katinka, Niki, Alexandra, Emese, Dorottya, Hanna, Vivien – már rutinos tagja a tanév közben működő képzőművészeti csoportnak, így hatékony segítséget tudtak nyújtani a még bátortalanabbul alkotó kisebbeknek – ezáltal a műhelymunkát vezető Oláh Nórának is. De az „újoncokat” is hamar elkapta a hév, és mindenről megfeledkezve láttak neki a még nem látott feladatoknak. A reggelente még a szüleit hiányoló Lotti alig pár perc múlva már lelkesen hasította vászondarabokat a batikoláshoz.

A festékfoltokkal, és vérbeli „műtermi rumlival” járó munkaórák végeztével, a gyerekek biztatás nélkül seprűt és lapátot ragadtak, ecsetet mostak, és rendet tettek maguk után. A jó hangulatban telt hét végén pedig már el is kezdődött a közös tervezgetés – a jövő évi táborról…