Makó

Mesék és westerntáncok a Máltai Családi Nap délelőttjén


Oláh Nóra – Makó

– A Máltai Szeretetszolgálat évek óta, a múzeum tevékenységével összehangolva hozza létre a mostanihoz hasonló, többgenerációs családi napokat, amely a Múzeumok Éjszakája „előprogramjának” is tekinthető – fogalmazott Kómár Mátyás szervező. – A közös munka során ezúttal is színes a kínálat, bár nem könnyű bevonzani a családokat a városban egyidejűleg zajló más rendezvények, sportprogramok, ballagások mellett – tette hozzá.

Mindenesetre akik a múzeum udvarán és a skanzen helyiségeiben töltötték a szabadidejüket, nem unatkozhattak. A Hagymás ház tisztaszobájában mesedélelőtt várta – kortól függetlenül – a hagyományos irodalmi értékekre fogékony hallgatóságot.

Rozsnyai János vérbeli pedagógusi empátiával ragadta magával a figyelmet; a lebilincselő történeteiről és meséiről ismert írónak ugyanis legalább annyira erőssége az élőszavas előadás is. Erre az alkalomra kicsiknek és nagyobbaknak szóló mesét egyaránt hozott. A „Miért pöttyös a katica ruhája?” című történet elsősorban az apróbbak érdeklődését kelthette fel, míg a „Szent Pétör mög a hagyma” – ízes nyelvezettel elbeszélve és számos helytörténeti utalással is gazdagítva – az érettebb korosztályt kötötte le. Az ikertestvérével, Ádámmal érkező Hadik Áron, aki már elvégezte az első osztályt, méghozzá kitűnő eredménnyel, határozott választ adott arra a kérdésre, hogy neki melyik mese tetszett jobban: „A hagymás!”

Némi technikai előkészület után a tisztaszoba bábszínházzá lényegült át. Az Orosházáról érkező Máltai Játszótér és Játszóház „Mikka-Makka Bábszínházzal” csábította tovább a meséktől elvarázsolt közönséget. A kicsik nyelvén ugyancsak jól értő Ági és Attila tréfás énekkel, gitárkísérettel még alaposan meg is mozgatta a gyerekeket, mielőtt a bábok életre keltek.

Közben a múzeum udvarán kézműves foglalkozáson lehetett alkotni; mellette a trambulin sem maradt gazdátlan – legalábbis addig, amíg a Country és Westerntánc bemutató el nem kezdődött. A Szegedi Linedance Klub a Vadnyugat hangulatát hozta el; a lépéseket ki is lehetett próbálni.

A mintegy 15-20 fős máltai önkéntes csapat mellett a múzeum önkéntesei is szorgoskodtak a különböző helyszíneken, hiszen a nézelődő családok számára a kiállítások és a skanzen helyiségei legalább annyira érdekesek voltak, mint maguk a programok. Az idősebbek még a maguk tapasztalatából emlékeztek azokra a tárgyakra, eszközökre, amelyek a fiatalabbak számára csupán régi relikviákként jelentek meg. Az Apátfalvi enteriőrnél álló Pletka Anna múzeumi önkéntes munkatárs lelkesen mutatta azt az ötletes múzeumi kiadványcsomagot, amely azon felül, hogy a tájékozódásban segít, tesztkérdésekkel is izgalmasabbá teszi az információgyűjtést, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.