Hírek

Harangszó fogadta az 1970-es árvíz után hazatérőket


Gajáta Fanni – Makó

Két részre lehet osztani az embereket az 1970-es árvízzel kapcsolatban: akik átélték, és akik csak hallottak róla. Keczer Tamás átélte és végig is dolgozta azt a majdnem 2 hónapot, amikor a víz a város ellen volt. Ebben az időben tartalékos hadnagy is volt a kollégiumi igazgatóság mellett.

– Itt nem csoda történt, hanem egyszerű hétköznapi munka folyt – mondta a megemlékezésében hozzátéve, hogy volt titkos jelszavuk, amire bizony ugrani kellett. – Forgó István tanácselnök telefonált nekem, hogy azonnal menjek a tanácsházára, mert jön a Maros. Viccnek gondoltam, de ekkor István másképp mondta: berepült a fecske. Ekkor gondoltam, hogy baj van.

Keczer Tamás idézte fel a ’70-es árvízi védekezés történetét.

A Maros Makónál 1970. május 20-án este 10 órakor tetőzött, 624 centiméteren. Másnap az akkor még 32 ezer lakosú várost, valamint Maroslelét, Földeákot és Óföldeákot is Hódmezővásárhelyre és Szentesre telepítették ki. Makót az összefogás mentette meg: a helyibéli férfiak, a magyar és szovjet katonák is azon voltak, hogy a víz ne lépje túl az akkori gátat, amely keskenyebb és alacsonyabb is volt mint ma.


Keczer Tamás azt is megosztotta a látogatókkal, hogyan várták vissza a visszatelepítéskor az embereket: – Megbeszéltük az egyházakkal, hogy amikor megérkezik az első vonat a hazatérő makóiakkal, szólaljanak meg a harangok. Nagyon megható volt, amikor ez megvalósult.

A megemlékezés után az általános iskolások kipróbálhatták, milyen homokzsákokat pakolni és abból gátat építeni, illetve paravánokon és dokumentumfilmből tudhattak meg még többet a 45. évvel ezelőtti eseményekről.