Hírek

Csónakok a Hagymatikum „kikötőjében”


Oláh Nóra – Makó

A fürdőzésen túl más élményben is részesülhetnek az impozáns épületbe belépő, kikapcsolódni vágyó vendégek, hiszen az előtér kiválóan alkalmas műalkotások bemutatására. Két évvel ezelőtt, Karsai Ildikó grafikusművész kezdeményezésének és Scheitzner Beáta fürdővezető újdonságokra való nyitottságának köszönhetően rendeztek ilyet első ízben, melyet azóta már több követett.

Ennek az együttműködésnek a legújabb rendezvénye ez a kiállítás, amely a SZIGNUM művésztanárának, és a NATURA Marosmenti Művésztelep, Makó legújabb tagjának, Brzózka Marek szobrászművésznek nyújt bemutatkozási lehetőséget.

A megnyitón Pálfai Zoltán plébános mondta el a témához kapcsolódó gondolatait, aki a víz szimbolikáját háromféle megközelítésben értelmezte. A kozmikus megközelítés szerint a víz éltető elem, a világ prima esszenciája – ezzel szemben a megsemmisítő erő, a titokzatos mélység, a kiszámíthatatlanság jelképe is lehet, melyet le kell küzdeni. A harmadik értelmezés a vizet a tisztasággal, a megtisztulással, áttételesen a keresztséggel asszociálja, ilyenformán az újjászületés princípiumává válik.

A víz és a hajó egy többféleképpen értelmezhető találkozást testesít meg. A kikötőben a nyugalmi helyzetet, ugyanakkor a veszteglést jelentheti. Ahogy egy érettségi tablón olvasott találó idézet mondja: „A kikötőben álló hajók biztonságban vannak – de nem ezért építették őket.”

Ezek a törékeny építmények – melyek tágabb értelmezésben az életutunkat is jelenthetik – azt sugallják, hogy merjünk kilépni saját stabil világunkból. El kell indulnunk, rábízva magunkat a valós vagy szimbolikus hajók, csónakok, tutajok építőire. A benne utazók lelke út közben összeforr a jármű lelkével. A hajó a ránk váró viharban akár lélekvesztő is lehet, ugyanakkor a megmenekülésünkhöz is hozzásegíthet. Bárhogyan is legyen, a küzdelmet meg kell tapasztalni, hogy az életet a maga teljességében élhessük meg.
A mindennapi élettel párhuzamba állítható hajósélet egyik legszemléletesebb példázataként Benjámin László: A hajósinas című versét idézte: „Így megyek én is csillagom nyomán,/míg el nem süllyed a hajó,/míg egy hullám le nem sodor,/amíg hajós kell, mindig/ “


A kiállítás hűen tükrözi ezeket a képzettársításokat; vizuális szűkszavúságában, izgalmas befejezetlenségében a nézők tűnődésére, a jelképek továbbgondolására hagyatkozva…