Hírek

Vegyészmérnöknek készül a tehetséges makói asztalteniszező


Kozserán Beáta – Makó

– Mióta asztalteniszezel? – kérdeztem Balázst.
– 5 éve kezdtem, az egyik barátom csalogatott el az egyik edzésre, az egykori Bajza iskolába. Csetle Zoltán kezei között kezdtem, ő az edzőm azóta is. Apukám játszott korábban, ő is tanított egy-két mozdulatot nekem. Nagyon jó volt a társaság az edzéseken, ezért ott ragadtam.

– Hány edzésetek van egy héten?
– Heti kettő, hétfőn és szerdán, másfél, olykor két órában. Öt perc bemelegítéssel indítunk. Futunk egy kicsit, aztán nyújtunk. Ezután következnek az ütögetések. Ütögetünk keresztbe, majd tenyereseket, aztán fonákot, és végül pörgetünk is.
Ha marad időnk, akkor gyakorlatozgatunk, vagy meccset játszunk egymás ellen.

– Hányan vagytok egy csoportban? Reális lehet a feljutás?
– Két csoportban dolgozunk. Van egy körülbelül húsz fős utánpótlás korosztály és mi. Mi tavaly előtt kezdtünk bajnokságban szerepelni, de még nem sikerült magasabb szintre jutnunk. Talán, ha korábban kezdjük el, már magasabb osztályban játszhatnánk. Azért remélem idén lesz rá esélyünk. Tízen vagyunk egy csoportban, csapatbajnokságokban szerepelünk, mindenki három egyénit és egy párost játszik. Az első három helyezett juthat fel magasabb szintre. Az egyéni versenyt jobban kedvelem, mert ott csak magamra vagyok utalva, de a párost is szeretem, mert abban jobban ki lehet mozgatni az ellenfelet.

– Hogyan készülsz, készültök a versenyekre?
– Az edzőnk általában ismeri már az ellenfeleket. Ilyenkor többfajta ütőt hoz edzésre, melyekről máshogy pattan a le labda. Elmondja, hogy mit kellene csinálnunk adott helyzetekben, és ha valaki az ellenfelek közül például nagyon jól tud szerválni, azt is megmutatja nekünk, hogy azt hogyan tudjuk visszaadni.

– Mennyire lehet teljesíteni az edző utasításait? Gyorsan reagálsz a szervákra?
– Nagyon hasznosnak tartom. Sok variációt gyakorlunk edzéseket, csak tudni kell azokat az adott helyzetekben felismerni. Az edző utasításait néha betartjuk, néha nem. Ha betartjuk általában sikerül visszaütni a szervát, ha nem, akkor vagy hosszú lesz, vagy hálót súrol a szerva – tette hozzá mosolyogva Balázs.

– Hány versenyen játszottál eddig?
– Általános iskolás koromban sok versenyen szerepeltem, mára már szinte csak a bajnokság maradt, mert a mi korosztályunknak nem nagyon szerveznek versenyeket. Bennem van a versenydrukk minden mérkőzés előtt, de ez pozitívan hat rám. Az asztalnál már teljesen az ellenfelemre koncentrálok. A bajnokságunkban tizenkét csapat van, mindig megbeszélés szerint játszunk egymás ellen. Van, hogy egy héten több meccsen is részt veszünk, de akad olyan is, hogy hetekig nem játszunk. Az egyetlen kikötés az, hogy júniusig le kell bonyolítanunk az összes fordulót.

– Ki tudnál emelni egy nagy riválist a sporttársak közül?
– Nem! Mindenki nagyon barátságos, mi is azok vagyunk másokkal. Nálunk nagyon működik a fair play.

– Melyik az az ütésforma, amit leginkább magadénak érzel?
– Mindegyiknek jónak kell lennie, de a pörgetést nagyon szeretem csinálni. Ha eléggé szélre adom, akkor csak kevesen tudják visszaadni az ellenfelek közül.

– Szerinted hogy lehet egy partit megnyerni?
– A legfontosabb talán az, hogy fejben ott legyünk az asztalnál. A reakcióképesség is nagyon fontos, meg a gyorsaság is. Én sokszor nem is a labdát figyelem, hanem az ellenfél kezét, hogy hova üti a labdát. Ilyenkor egyből le kell mozogni.

– Szerválni vagy fogadni szeretsz jobban?
– Szervát fogadni azért jobb, mert én döntöm el, hogy hova ütöm vissza az ellenfélnek a labdáját. Ezzel el lehet dönteni a további labdamenetet. Ezt gyakoroltuk talán a legtöbbet. A példaképem az edzőm, Csetle Zoltán, aki NBI -es versenyzőként, Szegeden játszik! Egyébként szeretem a focit, a teniszt, kosárlabdát meg a kézilabdát. A kedvenc női csapatom a Győr. A férfiak közül pedig a Pick Szegedet és a Veszprémet kedvelem.

– Van komolyabb célod az asztalteniszezéssel?
– Inkább csak a kikapcsolódás. Hobbiként játszom továbbra is, mert most a továbbtanulásra szeretnék koncentrálni. Vegyészmérnöknek készülök. Jövőre érettségizem, és utána Budapestre jelentkezem főiskolára.