Makó

Pista bácsi négy honvédot is rejtegetett


Gajáta Fanni – Makó 
 
Négy magyar katonát bújtatott több hétig a Rákosi útnál lévő tanyájuknál 1944 őszén a makói Bíró István nyugalmazott pedagógus.
 
– 1944-ben 17 éves voltam – mondta Pista bácsi – A Rákosi út mellett légi megfigyelés volt a feladatunk bátyámmal, így elég sok mindent láttunk. Aztán szeptember 26-án elérték Makót az oroszok. A várost elfoglalták, de Hódmezővásárhelyt már nem tudták bevenni. Október elejéig folytak a harcok a város körül. A Királyhegyesről támadó honvédek Apátfalvát is elérték, de az orosz túlerő visszanyomta őket. Október 6-án indult az alföldi nagy orosz támadás. A magyarok itt is visszavonultak.
 
 
Pista bácsi, mint minden fiú, levente volt.
 

– Ezen a napon bejött a tanyánkba három magyar katona, mint később kiderült az alsóbagodi Nagy Dezső, a kerekújfalui Kiss József, és a nagykanizsai Varga István, akiket megkínáltunk ebéddel. Nagy szerencséjük volt, hogy nem találkoztak az oroszokkal, mert elég sok volt belőlük a környéken. Elmesélték, hogy Szegedre tartanak az egységükhöz. Este azonban újra visszatértek hozzánk, de már fegyver nélkül, mivel nem akartak harcolni. Ettől kezdve bújtattam őket. Csak éjszakára jöttek be a tanyára, hajnalban pedig a sűrű kukoricásba rejtettem el a honvédokat, mivel napközben az oroszok keresték a számukra ellenséges magyar katonákat. Egy nap, amikor mentem vissza a tanyánkra, nem messze tőlünk egy újabb magyar katona (Látós Sándor, Pest Peszéradacs) szólított meg. Mint kiderült, ő is lemaradt az egységétől. Őt is oda bújtattam, ahová a másik hármat, minden nap vittem nekik élelmet és amire szükségük volt.

Pár nap múlva olyan tanyákra vittem őket, ahol nem nagyon járőröztek az oroszok. Azonban november 6-án az oroszok leszólítottak egy fiút, hogy tud-e szökött magyar katonákról valamit. Szerencsétlenségükre, arra a két tanyára mutatott, ahol bújtattam két honvédot. A bujdosók közül Varga Istvánt és Látós Sándort megtalálták, elvitték és lelőtték őket. Az egyikőjük mégis túlélte, pedig az egyik golyó a tüdejét is eltalálta. Elhatározta, hogy bemegy a kórházba, de csak az egyenruhájában volt hajlandó. Furcsa módon, nem bántották az oroszok, eljutott oda. Felgyógyulása után elindult Budapestre a családjához. Később levelet írt nekünk és megköszönt mindent, amit érte tettünk.

 
Varga István  ideiglenes sírhelye. Hamvait ssak később helyezték át a makói temetőbe.
 
– A kitüntetésért Pestre kéne felmennem, de a lányomat megkértem intézze el, hogy ne kelljen elutaznom olyan messzire –  tette hozzá a nyugalmazott pedagógus.