Hírek

Makói fotókiállítás: a harmatgyöngyös pókhálótól a buddhista kolostorig


Makó Híradó

A tárlat egyik része a SZIGNUM-beli „Tehetségműhely” ifjú fotósai: Berényi Patrik, Ferenczi Hunor, Gabnai Virág, Piros Dorka, Szabó Bálint és Szekeres Sarolta tudását dicséri, szemléletmódjukkal követendő példát nyújtva a körülöttük élő felnőtteknek is. Inger gazdag környezetben, a harsány vizuális információk korát éljük, miközben lassan elfelejtjük meglátni a szerényebb, finomabb, rejtőzködőbb szépségeket és érdekességeket. A megújulás lehetőségét adja, hogy a gyermekek még friss szemmel, rácsodálkozó elmével figyelik a világot, így mi is elleshetünk valamit ebből az archaikus látásmódból.

Piros Dorka (12) fotós.

Sajnos megfelelő vezetés híján, később sokukat, durva kifejezéssel élve „bedarál” a szinte kötelezően előírt kommersz és vitatható értékű ízlésformálás. Ezért jelent nagyon sokat egy olyan szívvel-lélekkel a hivatásának élő pártfogó, aki azon túl, hogy megőrzi és bátorítja a gyermekek természetes vizualitását, technikailag egy új perspektívát is nyit a számukra. Czibolya Kálmán finom arányérzékkel képes építeni a rábízottak tudását – nem tekintélyelvű, direkt ráhatással, hanem a spontán gyermeki megnyilvánulásokat is érvényre juttatva, lépésről-lépésre vezetgetve őket a fotózás, a filmezés különleges felségterületén. A feladatok mindig kornak megfelelőek, gyakorlatiasak, élvezetesek, és bizony ezek a kisiskolások talán maguk sem veszik észre, hogy milyen látványosan fejlődnek, és szinte játékosan válnak majdhogynem-profivá, és nem utolsó sorban környezetük igényes szemlélőjévé.

A tárlaton a Makói Videó és Művészeti Műhely alkotói képei láthatók.

Az eredmények pedig önmagukért beszélnek. A párától gyöngysorrá nemesedő pókháló, a szemünket szinte a kép közepébe szippantó kereszt, a befestett kezek beszédes plasztikája és színekkel kódolt üzenete, a tökéletes színharmóniába rendezett levélkompozíció, az izgalmas felületeket láttató kavicsszív, az ünnepet idéző, finom fényű részletelemek messze nem kisdiákos érettséget mutatnak. Ugyanakkor mégis gyermeki az a perspektíva, amellyel ezeket észreveszik és bemutatják nekünk. Hiszen ők pillantják meg könnyebben a földön lévő víztócsában a különleges tükröződést, ők láthatják ilyen meredek szögből a magas tárgyakat, a templomtornyot. A kivitelezés színvonala, a technikai fogások sosem öncélú alkalmazása arról árulkodik, hogy mesterük nemcsak nagy szakmai tudás birtokosa, hanem jó ízléssel is rendelkezik, és ezt át is tudja adni növendékeinek.

Szűcs Péter köszöntője.

Ahogy a megnyitó előtti köszöntőjében Szűcs Péter, a SZIGNUM igazgatója egy tanítványát idézve megjegyezte: „Kálmán az, aki megtanított engem látni.”

Szekeres Sarolta (11) filmes.

Ez a kiállítás úgy vált még teljesebbé, hogy a diákok mellett a mesterük is bemutatta munkáit: az „Ázsiai pillanatok” címmel egy dél-koreai útra kaphatott vizuális útlevelet a néző, s ízelítőt az épületek sajátos struktúrájából, a régi és az új izgalmasan kontrasztos, mégis egymást kiegészítő összhangjából. Láthatunk sajátos szépségű fiatal arcokat, hasonló karakterű szobrokat, megfigyelhetjük a tánc eleganciáját, az ínycsiklandozó ételek installációját – egy távoli kultúra számunkra idegen, egzotikus atmoszférájából kapunk kóstolót. De mindezt talán reklámprospektusok fotói is tudnák tolmácsolni, dekoratívan, vonzóan, szemet gyönyörködtetően, vagy éppen dokumentumhűen. Kálmán képei azonban jóval többek turistafotóknál. Ő ugyanis belemerülve, benne élve-lélegezve dokumentál, a lelke másik fele jóformán ott él, Dél-Korea tulajdonképpen a második otthona. Ezeken a fényképeken nemcsak a tökéletes élesség, a professzionális kompozíció, a varázslatos színharmónia a legmegkapóbb, hanem az a szeretet, ami beállít és exponál. Amit nem a rutin vezet, hanem az a mentális rokonság, ami a fotóst odaköti a sok ezer kilométernyire fekvő másodhazához. És mivel ez a plusz érzék nem megtanulható, ezeket a képeket más el se tudta volna ilyen minőségben és hitelességgel készíteni.

Szabó Bálint (10) fotós.

A kiállítás megnyitója után a jelenlévők a fotókkal tematikus rokonságot mutató kisfilmeket is megnézhettek, amelyeket a műhely diákjai, illetve vezetőjük készített. A fotókiállítás egyébként március 13-ig tekinthető meg, a látogatók között egy Maros Kalandpart családi belépőt sorsolnak ki.

További képeink: