Makó

Udvaros Dorottya egyszer-kétszer viselni is fogja a Páger-gyűrűt


Korom András – Makó

– Hogyan fogadta, amikor értesítették arról, hogy Ön kapja az idén a Páger Antal Színész-díjat? – kérdeztem Udvaros Dorottya Kossuth- és Jászai-díjas színésznőtől.
– Nagyon megtisztelőnek éreztem, nagyon meg is lepődtem, hogy rám esett a választás, mert elég nagy színtársulatból lehet választani. Először azt kérdeztem, hogy miért pont én?

– Mit tart a díjban a legfontosabbnak?
– Igazából azt a távoli kapcsolatot, ami egy ilyen színészóriással, mint Páger Antal, valahogy láthatatlanul összeköt. A nagy elődöktől mindig tanulunk valamit, akár úgy, hogy csak látjuk, hogy játszanak, akár úgy, hogy együtt dolgozhatunk velük, ami a legfontosabb, a legmeghatározóbb egy színész életében. Ha nagy színésszel találkozik az ember, akkor mindig kap valami olyasmit tőle – nem feltétlenül úgy, hogy elmagyarázza mit miért tesz. Egyszerűen az ahogy ő dolgozik, próbál, ahogy jelen van abban a pillanatban amikor a kamera ráirányul vagy egy előadás elkezdődik, az valahol itt marad az embernek hátul a fejében. És ez mindig újra és újra előbukkan. Az a nagyon kevés pont, mely Páger Antalt és engem személyesen összekötött, az egy kis pecsétként maradt bennem.

– Említette, hogy egyetlen egyszer játszottak csak, egy az állatkertben forgatott mesejátékban. Milyen képet őriz róla?
– Sokat láttam őt, elsősorban filmekben, kisebb részt színpadon. Olyan elképesztő energiát sugároz magából színpadon és vásznon is, hogy nehéz megfogalmazni, hogy miért is hat rám. Vannak nagyszerű mesteremberek és vannak olyan rendkívüli egyéniségű színészek, mint ő volt. Olyan színészóriás, aki valahogy belefúrja magukat az emberek gondolataiba, érzéseibe, s ott is maradnak. Lehet, hogy nem is emlékszem, hogy melyik filmben láttam őt, de valami kép ott maradt bennem mindvégig, olyan a jelenléte ereje. Nagyon nehéz mindezt megfogalmazni. De Téni bácsi ilyen volt.

– Mit tesz a díjjal, azaz az arany pecsétgyűrűvel. Férfi kollégái például vitrinben őrzik, Kútvölgyi Erzsébet azt mondta amikor megkapta, hogy hordja is.
– Amikor megláttam, hogy milyen gyönyörű, azonnal arra gondoltam, hogy egyszer-kétszer valahova nagyon szeretném majd felvenni. Egyébként én is a vitrinemben őrzöm majd.