Makó

Mesebalettel zárta az évet a VargaBalett Táncműhely


Bojtor Boglárka – Makó

– Mindenkinek hatalmas öröm, mikor a százharminc növendék egyszerre lép színpadra – mondta Varga József, a VargaBalett Táncműhely művészeti vezetője. – Ez egy csoda, amikor együtt megalkotjuk a darabot. A diótörőt minden évben előadjuk, ilyenkor év végén, hiszen a karácsonyhoz kapcsolódik, ez számunkra már egy hagyománnyá vált – tette hozzá.

A nézők ugyanazt a darabot látják minden évben, de természetesen mindig módosítanak a koreográfián. Emellett még az eredeti sztorin is változtattak, így az egy makói családnál zajló karácsonyi történetté vált. A legfontosabb, hogy senki sem játssza ugyanazt a szerepet, mint tavaly. Így a gyerekeket újabb és újabb kihívások várják. A próbákra a szabadidejükben jártak, így valóban jutalom, hogy a színpadra állhattak.

A balettos gyerekeken kívül a Szegedi Nemzeti Színház táncművészei és a Táncműhely pedagógusai is részt vettek az előadásban. Az ovisokkal foglalkozó László Lívia és Szalai Alexa Rita is táncolt a színpadon, nem is beszélve a gyerekek Józsi bácsijáról, aki Drosselmeyer nagybácsi szerepében lépett a közönség elé, és a karakterrel még meseszerűbbé tette a történetet.

A VargaBalett Táncműhely növendékei szeptember óta minden hónapban egy kis jutalomban részesültek. A tanév elején kókuszgolyó partit tartottak, majd októberben inkább a szülőknek kedveztek a Koronában egy jótékonysági bállal. Novemberben csoportosan mentek be Szegedre immár a balettosok, hogy megtekintsék a Szökevény csillagok című előadást. Még ugyanebben a hónapban tartották az első növendék koreográfus versenyt, amelyre már régóta készültek és amibe rengeteg munkát fektettek a gyerkőcök. Az idei utolsó jutalom pedig a hatalmas izgalommal várt Diótörő volt. Meg is lett a gyümölcse, hiszen a nézők az előadás közben sem sajnálták a tapsot és a finálé alatt végig vastaps szólt a gyerekeknek, művészeknek és tanáraiknak.

Az előadás – képekben: