Makó

Tabutémák Rados Virág makói estjén


Oláh Nóra – Makó

A beszélgetés fonala a klasszikus időrendiséget követve, a kezdetektől indult, vagyis az íróvá válás kiskori elhatározásától. A több más pálya iránt is érdeklődő majdani írónő először a magyar-orosz szakos középiskolai tanári pályára lépett, később újságíróként dolgozott. Szépirodalmi munkássága – néhány novella publikálását követően – hosszabb érlelődés után bontakozott ki, miután sikerült megvalósítania elképzelését arról az egyszerű írói stílusról, amely nemcsak egy szűk értelmiségi réteg számára nyújt maradandó olvasmányélményt, hanem mindenkihez egyformán eljut.

Társadalmi problémákat, jellegzetesen mai, olykor tabunak számító témákat dolgoz fel, önéletrajzi elemekkel átszőve. 2009-ben megjelent első regénye, a Bipoláris egy mentális betegség őszinte feltárása, ahol a megrendítő szembesülés, a probléma hárítása, majd felvállalása után a főhős végül sikerrel veszi fel a harcot a kórral. Ugyancsak a gyógyulás felé vezető irányt mutatja (már a címében is) az írónő második kötete, a Visszakapott élet. Ebben a rákbetegségből való felépülés lehetőségéről vall; saját megélt tapasztalatai és küzdelmei az olvasók számára is példaértékűek lehetnek. Minden ember életében létezik valamiféle „megküzdési forma” – Rados Virág számára ez a probléma őszinte megírása volt.

Az előzőekhez hasonlóan a családon belüli erőszak is társadalmunk elkendőzött témái közé tartozik. A harmadik regény, a Bántalmazó házasság ezt a fájdalmas problémát érinti, méghozzá nem is a fizikai bántalmazásra, hanem az érzelmi megsebzésre és megkötözöttségre helyezve a hangsúlyt. Ennek a lassú, megalázó folyamatnak az elszenvedői elsősorban a nők, akik eleve a tűrésre szocializálódnak életük során. Ezért elsősorban azon a rossz megközelítésen kellene változtatni, amely az áldozatot hibáztatja…

A vidámabb hangvételű In flagranti című novelláskötet megírását a Szex és New York tévésorozat ihlette, ahol különböző karakterű nők kalandjai és csalódásai jelentik a változatos témaforrást. Az Ádám asszonyai ugyancsak a férfi-nő kapcsolatot – azon belül is a szerelmi háromszög már klasszikusnak számító alaphelyzetét – szemlélteti, korántsem tipikus módon. A szerző úgy mutatja be a történet árnyalt személyiségeit, hogy közben nem foglal állást, nem ítélkezik, elfogultság nélkül váltakoztatja nézőpontjait. A sodródás folyamata ugyanis bárkit utolérhet, az élet produkálhat előre el nem tervezett helyzeteket, ahogy ez a hőseivel is megtörtént.

Rados Virág szívesen beszélt kedvenc íróiról; többek között Ljudmila Ulickaja orosz, Alice Munro kanadai, Anna Gavalda francia írónőt, a hazai kortárs irodalmi életből pedig elsősorban Kertész Imrét és Karafiáth Orsolyát említve. Megtudtuk azt is, hogy jelenleg egy Pulitzer-díjas indiai írónő regényét, a Beceneve Gogol-t olvassa, amely egy Amerikába kivándorolt indiai házaspár gyermekéről, illetve a névválasztás jelentőségéről szól. Klasszikus kedvencnek tekinti a Háború és békét, és ugyancsak meghatározó jelentőségűnek a másik Tolsztoj-regényt, az Anna Kareninát (a Bántalmazó házasság hősnője, Anna is éppen ezt olvassa). Elárulta azt is, hogy nem szokta újra elolvasni ugyanazt a könyvet, hiszen olyan sok van még, ami olvasásra vár…

Az írónő szeretettel beszélt édesapjáról, akinek az irodalomhoz és a kultúrához való kötödését köszönheti, valamint férjéről, aki személyes és szakmai életében egyaránt támaszt jelent számára. Elgondolkodtató és megszívlelendő az is, ahogy az írásról, mint a gyógyulást segítő folyamatról, az önsajnálat nélküli szembesülésről beszélt.