Hírek

Szalagot kaptak a SZIGNUM végzősei


Szabó Anita – Makó

– Most tudatosult bennem, hogy az idei év valóban valaminek a végét jelenti. Vegyes érzéseim vannak; egyrészt kíváncsi vagyok a nagybetűs életre, de szomorú is amiatt, hogy a barátoktól és mindattól, ami a szívünkhöz nőtt, majd el kell válnunk. A búcsúztatók Abigél-feldolgozása nagyon tetszett, a díszlet és a jelmezek is, de különösen az, hogy volt komoly mondanivalója az előadásnak. Arról szólt, hogy a hitnek nagyon lényeges szerepe van az életünkben, és ez szerintem nekünk különösen fontos itt, az egyházi gimnáziumban. – értékelte a nap eseményeit Miklai Péter 12. G osztályos tanuló.


A SZIGNUM gimnáziumának 21 éves történetében hagyomány a decemberi szalagtűzés, amelyre a 11. évfolyam már szeptember óta készül.

– Mindent alaposan megterveztünk, próbáltuk visszaadni a díszletekkel a kollégium belső terét a színpadon, a nézőtéren pedig a kertét, amelyeken a cselekmény játszódik. Az őszi hangulatú parkban Abigél szobrunk volt, a lányszereplőknek korhű ruhát varrattunk. A regény adaptációját Cziprok Andrea volt kolléganőnk készítette el, és azért választottuk ezt a darabot, mert nagyon jól kifejezi a hit, az iskola, a barátok jelentőségét az életünkben. – összegzett a 11.G-sek osztályfőnöke, Tichy-Rácsné Bodré Ágnes tanárnő.

A szalagavatás szertartása Selmecbányán alakult ki 1835-ben, amikor a diákok először viselték az utolsó gimnáziumi év tényét hirdető jelképet. A régi hagyomány szerint a végzősöket ilyenkor fáklyás menet kísérte a városkapuig, ahol jelképesen fenékbe billentették őket, tudatván velük, nincs keresnivalójuk tovább az intézményben.

Most ilyesmi természetesen nem történt, baráti szavakkal, tanácsokkal köszöntek el minden jót kívánva az érettségire készülőktől a regény szavaival: „Az iskolától sokat tanultam. De nemcsak a tantárgyakat, hanem az életet. Megtanultam, hogy másnak is lehet baja, sokkal nagyobb, mint az enyém, legfeljebb nem mondja. Megtanultam másokat elfogadni, segíteni és segítséget elfogadni. Megtanultam együttműködni, barátokat szerezni és megtartani. Megtanultam hinni, mert rájöttem, hogy nem a csoda teremti a hitet, hanem a hit teremti a csodát!”

Fotó: Majoros Márton