Makó

Visszalapozhatunk Makó régmúltjába


Oláh Nóra – Makó

„Ha egyszer valaki belekóstol a múltba, úgy jár, mint az ópiumszívó, nem tudja abbahagyni, menthetetlenül rászokik. Ez történt Halász Tamással is…” Az idézet a Jámborné Balog Tünde művésztanár által írt előszó indító gondolata, és érzékletesen kifejezi a kötetek szerkesztőjének erősödő eltökéltségét a régi idők dokumentálására. Ugyanezekkel a mondatokkal vezette fel a könyvbemutatót a rendezvény házigazdája, Mátó Erzsébet is.

A kötet Makó első fotográfusai munkásságának is emléket állít: a kilenc fényképész 13 képe látható a könyv első fejezetében. Majd az 1901-es Makói Ipar és Gazdasági Kiállítás – amely a Párizsi Világkiállítást követően, annak ötlete nyomán jött létre – képsorai következtek. A jeles eseményről Forgó Géza múzeumigazgató árult el további részleteket. Megtudhattuk többek között, hogy a jelenlegi újvárosi katolikus templom helyén, Papp József tervei alapján létesült helyszín (a nagy gyáripar jelenléte híján) kisebb helyi iparosok számára adott bemutatkozási lehetőséget. A pár hónapig tartó rendezvényt több ezren láthatták; kezdeményezője Lélek István a makói polgárosodás számára adott ezzel példaértékű lendületet. A jelenlegi Posta utca egykori épületeinek történetéről, elsősorban pedig a sarkon álló Magyar-Olasz Bankról – amely később gyógyszertárként, majd pártszékházként is funkcionált – Dr. Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató beszélt a hallgatóságnak. (Az utca egyébként valamikor D’Orsay Olivér híres lótenyésztő nevét viselte.)

30 fotó idézi fel az 1945 előtti főteret, illetve további 34 kép eseményeket, életképeket őriz; többek között tűzoltókról, csendőrökről, a Makói Gazdasági Egyesület rendezvényéről, a Dalárdáról… 28 fényképpel a Kálvin utcát és környékét, a Vásárhelyi utcai Gőzmalmot, a Deák Ferenc utcát, a református ótemplomot és a vertán-telepi gyerektábort járhatjuk be, négy felvétel pedig a korabeli sportéletbe enged betekintést. A Maros-part fürdőkultúrája, valamint a korabeli iparos és üzleti világ is megelevenedik a képek nyomán, sőt portrék (közöttük Juhász Gyula, Móra Ferenc és Réti Ödön) szintén helyet kaptak a válogatásban. Különleges jelentőségű, hogy a felépítésének éppen 100 éves évfordulójára a neológ zsinagógáról eddig még nem publikált 28 – 9 külső és 19 az épület belsejét mutató – fotó is bekerülhettek a kötetbe. Erről a témarészről Urbancsok Zsolt, a levéltár igazgatója számolt be részletesebben. A további képek a város életének az 1945 utáni időszakát dokumentálják, egyebek között a Csipkeházakat, a régi és az új vasútállomást, a régi Hagymaházat, iskolákat, üzleteket. A makói fürdőélet korszakairól, főképpen az 1963-ban átadott régi termálfürdő történetéről és jelentőségéről Medgyesi Pál, a Víziközmű Kft igazgatója tájékoztatta a jelenlévőket.

Az impozáns kötet igazi csapatmunka: Halász Tamás szerkesztő alkotótársai az est során jelenlévő szakemberek voltak, a képek rendelkezésre bocsátásában rajtuk kívül Bánhidiné Börcsök Anikó, Bogdán Károly, Erdélyi Béla, Puszta János, Szűcs Tibor nyújtottak segítséget, a megjelenést támogatta  Farkas Éva polgármester, Bodrogi Ferenc, a Grand Hotel Glorius, a Makói Mozaik, Mata Gábor és Mátó Erzsébet, a grafikát Kardos Tibor készítette.