Hírek

Az ég is siratta 1956 makói áldozatait – képgaléria a városi megemlékezésről


Bojtor Boglárka – Makó

A zászlófelvonást követően Fazekas Lajos rendőr-őrnagy, a Forradalmi Ifjúsági Szövetség és Institóris Ildikó emléktábláinak koszorúzásakor Barna Gábor emlékezett vissza életútjuk fő állomásaira. A városi ünnepség tizenegy óra után a Csanád vezér téri kopjafáknál kezdődött. A várakozó tömeg idősebb tagjai visszaemlékeztek az 1956-os esztendőre. Egy hölgy remegő hangon mesélte társainak, arról hogy akkoriban milyen érzés volt szembesülni a háború tényével. Ő a hatalmas tankok robaja közben élte át azt helyzetet, melyet felnőtt fejjel is nehéz volt felfognia.  

A Himnusz követően a Forgatós Táncegyüttes kezdte el nagyszabású, 1956. A szívek együtt dobognak című ünnepi előadását. A táncosok korabeli jelmezekbe öltözve átélhetően mutatták be a történelemkönyvek hosszú bekezdéseiben tagolt időszakot. Még korabeli felvételekről is idéztek. Műsorukat még az idő is megsiratta, de a táncosok mit sem törődve ezzel, adták át a közönségnek a forradalom hangulatát.

Farkas Éva polgármester beszédében a pusztulás utáni országot úgy jellemezte, hogy akkoriban Magyarország egy addig sosem volt magzatot nevelt méhében: a demokráciát. Majd történelmi áttekintésében a makói eseményeket is megemlítette. A legjelentősebb ezek közül a gimnázium előtti szovjet katonai emlékmű ledöntése volt.

– A ’80-as évek elején egy történész ismerősöm fogta meg a kezemben lévő az “ellenforradalomról” szóló könyvet, majd kidobta és mesélt nekem az akkori időszakról, milliók becsületéről, miközben a szeme ragyogott és a szíve égett – mondta.  – Magyarország a forradalom után újra élni kezdett és él ma is. Ezen a napon nem elég koszorúzni, félelem nélkül kell emlékezni az újjászületés kezdetére.

A polgármester beszéde után koszorút helyeztek el a gimnázium előtti ’56-os emlékműnél, a civil szervezetek, nemzetiségi önkormányzatok a történelmi egyházak és az érdeklődő makóiak.

Képek a megemlékezésről: