Makó

Győzelem és vereség


Korom András

Az elsöprő választási győzelem legfontosabb jelzése nem az, hogy a júliusban színre lépő Farkas Éva polgármesterjelöltnek sikerült több, mint 200 szavazattal legyőznie azt a Buzás Pétert, aki a maga sajátos, színpadias stílusával 1994 óta mindig elnyerte a választók többségének bizalmát. Hanem, hogy a 8 egyéni körzetből 6-ot a Fidesz jelöltje vitt el. Köztük olyanokat, melyeket ciklusok óta szocialista jelölt képviselt. Csak a gerizdesiek érdekében folyamatosan dolgozó Marosvári Attila, vagy az egyszerű emberekkel könnyedén szót értő Gáspár Sándor kapta meg ismét a szükséges bizalmat.

A két évtizedig tartó Buzás-korszak sikeréhez az utóbbi tíz esztendőben alaposan hozzájárult a helyi ellenzék, közte a Fidesz meglehetősen gyönge, a helyi polgárok szerint nem egyszer visszataszító belső küzdelme. Legalábbis a kétszer is feloszlott, meglehetős ellenszenvet is kiváltó szervezetet korábban súlytalannak könyvelték el a választók.

A változás iránti igény – a helybéliek szerint – mindvégig jelen volt. főleg az utóbbi 4 esztendőben. Csak éppen a megszokott helyett nem merték az emberek a bizonytalant választani és nem is nagyon volt épkézláb politikai tömörülés, melyet lehetett volna. Buzást megszokták a maga színpadiaskodó sztárallűrjeivel és megszokták a polgármesteri többséget jelentő csapatát is.

Csakhogy. Csakhogy a világ alaposan megváltozott. A munkanélküliséget és az elvándorlást kezelni nem tudó, a nagyberuházások mámorában élő városvezetés már nem nyújtotta a makóiak számára azt, amit elvártak volna. A problémákra gyógyírt nem találó polgármester és képviselő barátai a nyugdíjasok és közmunkások vacsoráztatásával remélte elnyerni a szavazók kegyeit. Pedig Makó – bár nagyon sok a várost közös erővel felépítő nyugdíjas -, nem csak szépkorúakból áll. Ráadásul a gyermekeik, unokáik sorsát figyelemmel kísérő nyugdíjasok jó része is elégedetlennek bizonyult. Kiderült, Makón sem lehet egy választást csak rájuk építeni.

Persze a makói polgármesteri többség már a tavaszi országgyűlési választások előtt megkezdte saját hatalma gyors erodálását. A vásárhelyivel összevont helyi kórházat ért képviselő-testületi támadások miatt a makóiak körében keletkezett negatív visszhang – úgy látszik -, nem ért el időben a városvezetéshez. A helyi vállalkozók panaszai pedig abszolút süket fülekre találtak. Épp azoké a helyi vállalkozóké, akik munkát sem kaptak a városi építkezéseken. De jöttek helyükbe vidékiek, ahogy jöttek a Csipkesori üzlethelyiségekből a drága bérleti díjak miatt elmenekült makóiak helyett is idegenek – filléres bérleti díjakért. És annak ígéretében, hogy a város – közpénzből – milliókért ki is tatarozza azokat.

Az éppen csak a makóiakat nem támogató, most leköszönő, városvezetés akkor vert újabb jó nagy szöget a saját koporsójába, amikor olyan városi cégvezetőket jutalmazott milliókkal, mely cégek masszív veszteségeit a helyi adófizetőktől bevasalt, tavaly brutálisan megemelt helyi adókkal kellett eddig minden esztendőben alaposan kistafírozni.

De más oka is van a makói és a makói járásban az elsöprő Fidesz győzelemnek. A tavaszi országgyűlési választásokon győztes Lázár János gyorsan elkezdte gatyába rázni az addig jórészt gazdátlan makói szervezetet.

Az egyik idei lista szerint ország 4. legbefolyásosabb embere nem restellte többször is felkeresni Makót és a járás kistelepüléseit, hogy szövetséget kínáljon az ott élőknek. Azoknak is akik rá, és azoknak is akik ellene szavaztak. Nagyot lendített ezzel is a makói Fidesz és jelöltjei esélyein. Ahogy az is jelentős számban győzte meg a bizonytalan választókat, hogy Orbán Viktor miniszterelnök személyesen is megerősítette makói látogatásakor: csak Farkas Éva – a makóiak által összeállított – programja az, mely biztosítja a város fejlődését.