Makó

Makó Time-lapse – a város különleges arca


Oláh Nóra – Makó

– Mi a lényege pontosan az úgynevezett Time-lapse technikának?
– Az 1910-es években megfogalmazott Time-lapse eljárás a hagyományos mozgóképfelvételtől abban tér el, hogy míg ott 24 képkockát rögzít a kamera 1 másodperc alatt – ez adja a szemünk által látható mozgás természetességét és folyamatosságát –, addig ennél a technikánál 2 képkocka rögzítése között 1-2 vagy akár 20-30 másodperc is eltelhet. Ez pedig szemünk által felfoghatatlan gyorsaságában, mégis természetesnek és folyamatosnak tűnő módon jeleníti meg világunkat. A napfelkelte, a csillagok mozgása több órányi időintervallum bemutatása mindössze 5-6 másodperc leforgása alatt. Ez az eljárás a profi filmiparban nagyon ritkán fordul elő, így inkább a digitális tükörreflexes fényképezőgépek (DSLR) elterjedésével lett nagy kultusza, amatőr és profi szinten egyaránt. Ez a videó egyébként önmagában nem is lenne ma Magyarországon egyedülálló, ha nem az új Ultra HD 4K-s minőségben készült volna, ami a jelenlegi HD minőséghez mérve négyszer annyi pixelt tartalmaz, vagyis négyszeresen jobb, részletgazdagabb a képi megjelenés.

– Hogyan jellemeznéd az általad készített Makó-filmet?
– Videóm elkészítésének nincs is igazán különleges oka, leginkább talán Ron Fricke 1992-ben készült híres filmje, a Baraka stílusa és technikája inspirált, és adott lendületet ennek a Time-lapse eljárásnak a megismeréséhez és megvalósításához. Az pedig, hogy mindezt arról a városról készítsem, ahol születésemtől fogva éltem, kézenfekvő volt számomra. Nem pusztán a helyszín közelsége és ismerete miatt, hanem a lehetőségért is, hogy olyan módon mutathassam be, ahogyan azt még soha, senki sem láthatta.  A klipben megjelenik ugyan a város nevezetességeinek többsége, de mégis túllép azon, hogy egy száraz imázs-videó legyen. A legmegfelelőbb megfogalmazás talán az atmoszférafilm lenne, ami inkább emlékeket és érzéseket idéz elő a képekkel. Hisz a nézők nagy többsége még nálam is többször láthatott egy-egy épületet vagy helyszínt, mégis más visszanézni azt egy művészi kompozícióból. Egyébként a munkálatok közben magam is sokat tanultam és tapasztaltam ennek a városnak a különböző arcairól. Egyedülálló élményt jelentett például a csillagfelvételek idején éjszaka kint a mezőn figyelni az égboltot.

– Mennyi energia- és időráfordítás szükséges egy ilyen volumenű alkotáshoz?
– Hosszú elméleti és gyakorlati felkészülést igényelt ez a vállalkozás, de hogy valójában mekkora munka vár rám, azt csak a megvalósítás közben tapasztaltam meg. A videó több mint 6000 képből áll, az első és az utolsó képkocka felvétele között körülbelül egy hónap telt el. Nem is minden sikerült egyből, 3000 képet például törölni kellett, mert nem felelt meg a célnak, és volt olyan részlet is, amelyet újra fel kellett venni. Majd ugyancsak egy hónapos alapos és precíz utómunka következett, amikor sor került az egyes képek szerkesztésére. A zenei aláfestés egyébként kifejezetten a képek hangulatára íródott, Horváth Gergőnek köszönhetően, aki a makói Durr-ex zenekar szólógitárosa.

– Egy ilyen alkotófolyamat professzionális felkészültséget igényel. Milyen szakmai „előélettel” rendelkezel?
– Igen fiatalon, 1999-ben kerültem a Makói Videó- és Művészeti Műhely pártfogásába, ahol elsajátítottam a rövid- és dokumentumfilm-készítés, valamint az alapvető televíziós közvetítés elméleti és gyakorlati ágait. Majd a Szegedi Tudományegyetemen a Filmelmélet és filmtörténet szakirányon megtanultam a filmipar struktúráját, a professzionális filmkészítés alapjait, több elméleti aspektusra lebontva: filmelemzés, film kritika, forgatókönyvírás, fotográfiaelmélet. A kísérleti filmezés nagyon vonz, az absztraktabb, szerzői kézjeggyel markánsabban rendelkező filmezés a mindenem.