Makó

Balog Zoltán is Farkas Évát támogatja


Korom András – Makó

– Milyen tapasztalatokat szűrt le a történelmi egyházak makói illetve a környékbeli településeken élő képviselőivel zárt ajtók mögött folytatott megbeszélése tapasztalataiból?
– Izgalmas a helyzet Makón, hiszen az iskolák kétharmada egyházi fenntartásban van, így az állami iskolák aránya jelenti a kisebb részt. Arra voltam kíváncsi, hogy ez mennyire hat ki a közösség életére. Nem csak az egyházi vezetőkkel találkoztam, de Farkas Évával, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ makói tankerületi vezetőjével is, aki megpróbálja bölcsen és nagy hozzáértéssel összefésülni és harmóniában működtetni az állami oktatási rendszert és együttműködni az egyházi iskolarendszerrel. Jó lenne, ha a város vezetése is jobban támogatná őt ebben. Látom, hogy a makói polgárok tudják, hogy a város fölemelkedésének van egy nagyon fontos lelki, szellemi, erkölcsi dimenziója, s ezt az egyházi iskolákban talán erősebben kapják meg a diákok. Bízom benne, hogy ezzel az alapokat erősítik, hiszen az országot és a várost is csak erkölcsi alapokra lehet építeni.

– Hogyan lehet erősíteni itt a Dél-Alföldön a humán erőforrást?
– Az egyik oldalon versenyképes tudást jelenti, ami a 21. századot, az informatikát, a pénzügyi ismereteket, a médiafogyasztást és az olyan ismereteket jelenti, melyek nélkül nem tudunk megállni. A másik oldalon pedig az olyan szilárd kulturális, történelmi alapokat, minthogy a gyerekek tudják, hogy ismerjék saját történelmüket, tudják, hova tartoznak. Mert azok az erős, versenyképes közösségek, melyeknek öntudatuk van, s büszkék saját magukra. A versenyképesség és a hazaszeretet erősítik egymást. A hazaszeretetbe beletartozik Makó városának szeretete is. Látom, hogy az emberek itt lokálpatrióták, büszkék arra, hogy makóiak. Azt szeretném, ha a jövőben még büszkébbek lehetnének erre.

– Mi lehet Makó számára a helyhatósági választás igazi tétje?
– Az, hogy az oktatásban, szociális szférában, egészségügyben, kultúrában a kormány tud-e jobban együttműködni egy új városvezetéssel, mint ahogy az eddig volt. Mert senki sem tud megállni önmagában. Tehát Makó a rész, az ország, a Kárpát-medence pedig az egész. Főleg egy olyan, a Trianon miatt perifériára szorult városnak, mint ez a város, létkérés, hogy a központtal olyan élő kapcsolata legyen, mely lehetővé teszi a gazdasági és a kulturális fölemelkedést. Ez a tét, melyet meghatároz, hogy a makói polgárok hogyan fognak választani.

– Ki garantálja Ön szerint a város fejlődését?
– Azért jöttem, hogy Farkas Évát támogassam ebben az ügyben. Szívesen venném, ha maradna a Klebelsberg intézményrendszerben. De ha az az ára annak, hogy Makó jó városvezetést kapjon, hogy nem vezeti tovább a tankerületet, akkor – fájó szívvel -, de meg fogok tudni válni tőle.