Makó

A múzeum hozza vissza a gyerekek számára az őseik életét


Oláh Nóra – Makó

– Az embereknek ősidők óta nemcsak szüksége, de igénye is van arra, hogy használati és dísztárgyait maga készítse el. Jóllehet, a mai kor már mindent készen kínál, viszont az igény azért nem múlt el, csupán tiszteletteljes kíváncsisággá vált. Mennyire intenzíven él ez a törekvés a mai felnőttekben és gyerekekben?
– A kisebbekben föltétlenül megvan, szívesen kézműveskednek is. A felnőttek hozzájuk hasonlóan éppúgy vágynak rá, ám náluk az időkeretek szűkebbre szabottak, így ritkában tudják rászánni magukat erre a tevékenységre. Viszont ha már elkísérik a gyerekeket az alkotó alkalmakra – szülőként vagy pedagógusként –, és látják magát a műveletet, ők is örömmel bekapcsolódnak. Sőt a felnőttek legtöbbször kitartóbbnak és kreatívabbnak bizonyulnak; az ifjabbak már rég befejezték a munkát, míg kísérőik még csak akkor lendülnek bele igazán… Amikor nagyobb helyi cégek családi napjainak megrendezésekor felkérést kapunk kézműves foglalkozásokra, ott is a többgenerációs részvétel a jellemző, sőt néha több a felnőtt alkotó.

– Milyen külső és belső motivációk késztethetnek valakit a kézműves tevékenységre?
– Elsősorban kikapcsolódást jelent az alkotómunka, amelybe belemerülve elfeledkezhetünk egyéb gondjainkról. Ezen kívül érdekes elméleti információk és gyakorlati tapasztalatok birtokába juthatnak a résztvevők a régi korok mesterségeivel kapcsolatban. De kifejezetten szakmai képzést is jelenthet ez például a pedagógusoknak: az ő számukra átadható, tovább-tanítható formában kell megmutatnunk ezeket a műveletsorokat. Ilyenkor különösen fontos az egyszerűség és az érthetőség, hiszen néha a legkisebb gyermekekből áll a célcsoportjuk.

– Milyen alkalmakhoz kapcsolódnak ezek a tevékenységek?
– A családi napokon és a pedagógusoknak szóló képzéseken kívül említhetném a nyári táborainkat, ezen kívül nagyon jól beleépíthetők például a hagyományos ünnepi (húsvét, karácsony) készülődésbe. A múzeumban rendszeresen szervezett, más műveltségi területekhez – irodalom, történelem, néprajz – köthető foglalkozásoknak is nagyszerű kiegészítése lehet az egyes régi mesterségek gyakorlati bemutatása. Folyamatos kapcsolatot ápolunk a makói és térségi tanintézményekkel; a visszajelzések alapján kedvező a fogadtatása a különféle alkalmainknak. Szeretnénk majd havonta egy hétvégi kézműves programot is szervezni, ehhez éppen most alakítunk ki itt a múzeumban egy minden szempontból alkalmas, 20-25 fő befogadását kényelmesen lehetővé tevő helyiséget.

– Voltak-e különösen is emlékezetes alkotói összejövetelek?  
– Az ősi technikák felelevenítése kitartást igénylő, de látványos eredményt hozó, igazi csapatmunkának számítanak. Például a szabadban – ahol sem víz, sem áram nem állt rendelkezésre – készítettünk nagyméretű nemeztakarót a gyerekekkel. Az úgynevezett „gödörégetés” (agyagedények ásott gödörben történő kiégetése) pedig még nekünk, felnőtteknek is újszerű élmény volt. A kiásott, körülbelül 30 cm mély gödröt fával béleltük ki, belehelyeztük a kiszárított agyagedényeket, és máglyát raktunk föléjük. Az egész éjszaka táplált tűzben aztán kiéghettek ezek a kerámiák, amelyek kihűlés után kerültek elő a hamuból. De említhetnék olyan otthoni alkalmakat is, amikor 30-40 barát részvételével – némi piknikezéssel megkoronázva – írókázással festjük a tojásokat, vagy az ősz természetes „alapanyagából” készítjük a csuhébábokat. A kézműveskedésben maga a folyamat, az együttlét is örömteli, de éppúgy lényeges a kézzel fogható végeredmény, aminek mindig ott kell lenni a munka végén.