Makó

Zarándokutak krónikása fényképezőgéppel és ecsettel


Oláh Nóra – Makó

Tradíciókövetés terén örvendetesen nincs egyedül. Mintegy tucatnyi képzőművész kortársa vall hasonló elveket a művészet szerepéről, akik 2003-ban – László Dániel vezetésével – megalakították a Sensaria Képzőművészeti Egyesületet. A budapesti festőművész Makón, a NATURA Marosmenti Művésztelepen évek óta szintén rokonlelkek társaságában alkothat, hiszen a korábban már bemutatott, ugyancsak sensariás Kovács Lehel, Szabó Ábel, vagy éppen Bodor Zoltán és Balogh Gyula ha más-más módon is, de mindenképpen klasszikus nyomsávon haladnak.

A hagyományos technika László Dániel esetében a táblaképfestészet. Dinamikus ecsetvonásokkal létrehozott képein intenzív fényhatásokat, eleven, tiszta színeket vonultat fel. Ezek különböző módon erősítik a mondanivalót: tájképein a természet üdeségének szinte íze-illata kerekedik, még a leghétköznapibb jelenetek is frissességgel telítődnek, ugyanakkor a templombelsők ragyogó arany pompája ünnepélyességet, gyertyafénye csendes áhítatot kelt. Megint más munkáin komor, szinte fenyegető tónusokkal támasztja alá mindazt, amit közölni akar. Mindezeket mértéktartó módon éri el, nem dramatizál, nem esik szükségtelen túlzásokba, mégis nyilvánvaló lesz mélyebb tartalma és súlya.

Sajátos nézőpontjaival, szokatlan kompozíciós megoldásokkal, képkivágásokkal újszerű, izgalmas légkört teremt. A figurák néhol csak árnyékként, tükörkép vagy sziluett formájában megjelenő szellemalakok csupán, de érdekes „kép-a-képben” játékot is láthatunk tőle.

Témái között történelmi események, utalások, úti emlékek éppúgy megtalálhatók, mint a családtagjairól szóló, bensőséges hangulatú portrék, enteriőrök. Spirituális feltöltődést jelentő zarándoklatokon – El Camino, Mária út – vett részt, amelyekről különös erejű képsorozatokat készített. Ezek a művek – bár a mindenre kiterjedő, elemző figyelem hozta létre őket – mégis mindegyik egy-egy átélt és láthatóvá tett vallomás a hitről, elmélyülésről, tiszteletről és megtisztulásról. A Mária út anyagát Makó közönsége 2011 nyarán láthatta a József Attila Múzeumban.

László Dániel magas színvonalú művészi tevékenységét 2010-ben Makó Város Díjával, 2011-ben a Csongrád Megyei Közgyűlés Díjával méltatták.