Makó

Megkedvelték a makóiak a művésztelepet


Oláh Nóra – Makó

– Az eddig eltelt esztendők alatt megismerhettük ennek a művészeti csoportnak az arculatát, a produktumait. Milyen fogadtatás érzékelhető a város részéről?

– A művésztelep fenntartója a makói önkormányzat, amelytől a megtisztelő felkérést kaptam a telep vezetésére. A kezdeti bizalom és a támogatás azóta is folyamatosan fennáll, így tudunk évről-évre dolgozni. A lakosság részéről pedig fokozott – sőt fokozódó – figyelem és rokonszenv tapasztalható, ezeket a legkülönfélébb gesztusok formájában éljük meg. Vannak komolyan mellénk álló, állandó támogatóink, akik anyagilag járulnak hozzá működésünkhöz, ugyanakkor sokan – vállalkozók és magánszemélyek – a maguk módján, természetbeni juttatásokkal (például vendéglátással) teszik még emlékezetesebbé a tagok ittlétét. Az évek során ők is egy „stabil maggá” erősödtek. Legalább annyira fontos és örvendetes tapasztalat számomra az is, hogy az alkotók munkáját mennyire pozitív hozzáállással fogadják hozzáértők és a művészetben kevésbé jártasak egyaránt.

– Nyilván ez a telepre meghívott művészek értékteremtő alkotómunkájának is köszönhető…
– A visszajelzések valóban azt igazolják, hogy az a fajta alkotói megközelítés, amely a telep karakterét meghatározza, nagyon közel áll a helybeliek gondolkodásához, ízléséhez. A valóságalapú művészet nem igényel magyarázatot, viszont a kivitelezés profizmusával őszinte csodálatot vált ki a szemlélőből. A szimbólumokkal, árnyalt mondanivalókkal megmutatkozó törekvések is bőven a közérthetőségen belül hatnak a befogadóra. A város nem fellengzős és üres extrémkedést, és nem is „vidékre lejövő vizuális haknit” láthat művészeinktől, hanem valódi, időtálló értékeket.

– Sokféle egyéniség teszi le itt a kézjegyét. Hogyan jöhet létre mégis egy egységes művésztelepi arculat?
– Az eklektika szó – amely az építészet nyelvén sokszor valóban pejoratív felhangot kap – itt mindenképpen egy izgalmas és egészséges sokszínűséget, stílusgazdagságot jelent. Mindenki korlátok és alá-fölé rendeltség nélkül, nyugodtan vállalhatja saját gondolkodásmódját, egyedi törekvéseit és eszköztárát. Az arculat – a maga folyton változó-fejlődő módján – épp azért vált jellegzetessé, mert sematizáló kényszertől mentesen ad helyet az egyéniségnek. Meghatározó „arcaink” évről-évre visszatérnek, s a menet közben hozzánk csatlakozó új művészek folyamatosan árnyalják ezt a skálát.

– Hogyan terelik az évente megadott mottók egy-egy adott irányba az alkotói elképzeléseket?
– A tematikát úgy próbálom megadni, hogy az valóban csak jelzés, ne pedig direkt irányítás legyen – vagyis nem feladat, csupán gondolatébresztés. A „KÖRFORGALOM”, a „TÉR-KÉP”, a „MADÁRTÁVLAT”, a „TERASZ”, a „GENIUS LOCI”, a „VÍZJEL” és a „MESTERJEGY” egyaránt tágan értelmezhető definíciók, és bőséges lehetőséget nyújtanak az ötletek megvalósítására. Ugyanakkor alkalmasak arra – és épp az a szerepük -, hogy jellegzetes makói karaktert adjanak az itt készülő műveknek. Az alcímek pedig a személyhez szóló tiszteletadás és megemlékezés célzott gesztusai.

– Bár a napokban zárult a művésztelep idei munkája, de van-e már terv, elképzelés a jövő éviet illetően?
– Tavasszal Budapesten nyílik lehetőség egy közös kiállításra, emellett – ha feltételeink megengedik – az eddigi évek munkáit dokumentáló katalógus kiadását is tervezzük. A témaválasztásban pedig talán támpontot adhat, hogy jövőre Barcsay-év lesz, Barcsay Jenő születésének 115. évfordulója alkalmából…

– Az eddigi hét év összegzéseképpen elmondhatjuk, hogy a NATURA Marosmenti Művésztelepet be- és elfogadta a város?
– Mindenképpen. Támogatóink megalapozottan, érdek nélkül, belülről fakadó meggyőződésből állnak mellénk. Gesztusuk nem a reklámról szól, hiszen egy alkotótelep tevékenysége nem kifejezetten reklámhordozó. Ez a kapcsolat már sokkal inkább nevezhető barátinak, és példaadó lehet egy olyan világban, ahol annyi meg nem értéssel, türelmetlenséggel, intoleranciával találkozhatunk. Maga a művésztelep is egy békés sziget a sok negatív és tolakodó vizuális inger között; csendesen, halkan szól a városhoz – és ami itt megszületik, az a várost gazdagítja…