Makó

Makói harmóniák – zöldben


Oláh Nóra – Makó

Friss ecsetvonásokkal vászonra vitt üde növényfoltok, a természetbe szinte besimuló ódon épületek, tárgyak, vízfelületek, emberalakok jelennek meg képein. Valamiféle vizuális szűkszavúság jellemzi: a képek egyetlen eleme sincs túlmagyarázva, mégis minden a helyén. Agyonfinomítás nélkül, ugyanakkor vitathatatlan arány- és formaérzékkel teremt egyensúlyt és harmóniát. Nyughatatlan lendületből is időtlen békét épít, darabos részformáiban is ott lakik a tapinthatóan anyagszerű valóság.

Alkotás közben.

Év közben a művésztanárok sajátos időzavarával küzd: az oktatómunka szükségszerűen háttérbe szorítja az alkotást, noha egy vérbeli festő számára bármely hétköznapi helyzet témát idéz. A környező települések iskolái között az úton, az autóbusz ablakából kinézve, egyik ihletően színes táj követi a másikat, de a megvalósítás legtöbbször a következő nyárig még várat magára. Ezért jelent számára szellemi-lelki felüdülést a részvétel a NATURA Marosmenti Művésztelepen, ahol elsősorban Balogh Gyula természetelvű festészete gyakorol rá a legnagyobb hatást.

Marosparti csend

Anikó vizuális doppingnak éli meg a táj látványát, lüktetését és atmoszféráját, a környezet folyton változó színeit és hangulatát. Ezért is különösen fontos számára a közvetlen tapasztalás, a „plein air”-élmény. Alkotás közben minden más feledésbe merül – ezeket a ritka, értékes, önfeledt pillanatokat idézik évről-évre bemutatott művei. Csoportos és egyéni bemutatkozások sora áll mögötte: Makón és a közvetlen térség nyújtotta alkalmakon kívül Budapesten, Szegeden, Kecskeméten és Löbau-ban (Németország) szerepelt már alkotásaival. A 2008-ban Szegeden, Nagy Gábor növendékeként végzett fiatal festő egyébként az alkalmazott művészet több ágával is foglalkozik, fantáziáját mindig más kihívás tartja éberen.

Bogárzói tanya II.