Makó

Fodor Ilda visszatérő kiállító a Hagymatikumban


Oláh Nóra – Makó

A NATURA Marosmenti Művésztelep alapító tagja volt az egymást a művészetükben is tökéletesen kiegészítő keramikus házaspár. Ilda légiesebb, törékenyebb, a nőiség jegyeit hordozó darabjai   izgalmas kontrasztot alkottak Mészy rusztikusabb, erőteljesebb plasztikáival, közben csalhatatlanul fel lehetett ismerni a közös vizuális jelrendszert. Hivatásukban – mondhatni – együtt nőttek fel: mindketten az Iparművészeti Főiskola kerámia szakán Schrammel Imre és Csekovszky Árpád növendékeiként indultak útnak. A bőséges organikus formakincsből feltöltekezve, azok lényegét kiragadva és jelképivé emelve, közben a lényegtelent lesimítva, alakult kezük alatt a hagyományos keramikus anyag, a samott, a porcelán, a félporcelán.

A megnyitó.

Mészy emblematikussá vált Kavicsasszonyait már csak a visszaemlékező szeretet és tisztelet idézi fel, de a társ folytatja a megkezdett munkát. A közös nyelvezetet a saját összetéveszthetetlen stílusjegyeivel erősíti, szívós elszántsággal építi újra a kettétört egészet. A mostani kiállítás egy puritán, letisztult és leplezetlenül őszinte dokumentuma ennek a folyamatnak. Színeiben a fekete-fehér, formájában a pozitív-negatív pólusok végletességét és egyszerűségét vállalja fel. Minden bizonnyal a fájó hiány is alkotó energiákat mozdít meg benne, mindenesetre a kiállítás összképe egységes és „fodorildásan” karakteres.Témájában a tőle már korábban is látott fonalakat veszi fel: a tengeri bioszféra, a hold, a madár alapmotívumaiból kiinduló, szinte a földtörténeti korok lenyomatait idéző figurák sorakoznak az állványokon. Új törekvések is feltűnnek: csipkeszerűen áttört részletekkel különlegessé tett fehér porcelánfejek szobrászi erényekről tanúskodnak, míg máshol az álló nőalakok már-már síkszerűek, a Vaskor fekete samott harcosai pedig szinte csak a mozgás lendületét jelzik.

Az egyik kiállított alkotás.

Gilinger Katalin művésztanár a kiállítás tegnapi megnyitóján azzal összegezte méltató gondolatait, hogy Fodor Ilda keramikusként, szobrászként és grafikusként egyszerre képes jelen lenni műveiben, érzékeny formavilágát egyedien kifejlesztett anyagösszetételben munkálja meg, természetelvű figuratív elemei egy nagyon is mai világlátással párosulnak.
A művész igényesen kivitelezett ékszereivel kiegészített tárlat szeptember 15-ig tekinthető meg a makói Hagymatikum fürdő aulájában.

További képeink Fotó: Mágori Dániel: